Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
DR. PÁL-ANTAL SÁNDOR: A családtörténeti kutatás lehetőségei Erdélyben
szórványosan találhatók. Az anyakönyvek vezetése csak az 1770-es években terjedt el általánosan a római katolikus és a protestáns egyházaknál. A román egyházak anyakönyvei 1793 utániak. 1950-ben nagynemzetgyülési elnöki rendelettel az 1896 előtti egyházi anyakönyveket (de vannak közöttük 1950-ig vezetettek is) az akkori néptanácsok keretében működő az állami anyakönyvi hivatalok vették át. Később, 1952-1960 között az anyakönyvek zöme az Állami Levéltárakhoz került, és most is ott található. Véleményem szerint az egyházi anyakönyvek mintegy 5% az egyházaknál maradt, 15%-át a helyi tanácsok anyakönyvi hivatalai visszatartották, azon a címen, hogy szükségük van rá (a Maros megyeiről pontos kimutatás van a Levéltárban), a többi 80% van ma a Nemzetinek (Országosnak) mondott Állami Levéltárakban. 55 Az eredeti egyházi anyakönyvek mellett vannak korabeli anyakönyvmásolatok is. Ezek kisebb része 1828-al kezdődik, többsége a 19. század második feléből való. Orzőhelyük ugyancsak az állami levéltári hivatalok, de őriznek belőlük az egyházak is (pl. az Erdélyi római katolikus érsekség a történeti Erdély római katolikus egyházközségekét). Az egyházak 19. század második felében családkönyveket is kezdtek vezetni. Ezek az egyházközségeknél találhatók. Csak elvétve került közülük néhány az Állami Levéltárakhoz. Az anyakönyvek mellett ismertetőnkben kiemelt hely illeti meg a szomorú jelentéseket". A gyászjelentők ugyanis rendszerint feltüntették a gyászoló családok és közelebbi rokonok nevét és az elhunyt címeit, viselt tisztségeit is. Ilyen, mintegy 150.000 darabot kitevő „szomorú jelentés"gyűjtemény található az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltárában. Ma ezt is a kolozsvári Nemzeti Levéltár őrzi. 56 Szerényebb mennyiségben találhatók gyászjelentések egyes dokumentációs könyvtárakban, múzeumokban is. így a marosvásárhelyi TelekiBolyai Dokumentációs Könyvtárban és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A levéltári források másik csoportja az adó- és egyéb összeírások az 1700— 1848-as időszakból. Ezek az összeírások a törvényhatósági és városi levéltárakban találhatók. A legteljesebbek az 1700-1703, 1712-1713, 1721— 1722, 1750. évi felmérések. A későbbi évekből, az ún. adótabellák (Tabelláé rectifícationis anni militaris...) tartalmazzák egy-egy település családfőinek a névsorát vagyoni állapotuk feltüntetésével. Az adótabellák „rectificator commissáriusok" (adóíró- vagy adórovó biztosok) által évről-évre településenként kitöltött típusnyomtatványok. Főként az 1818—1848-as évekből 55 Az egyházi anyakönyveket a levéltárak a ma érvényes közigazgatási beosztás szerint megyénként csoportosítva őrzik. Ezért egy adott egyházközség anyakönyveit annál a megyei levéltárnál kell keresni, amelynek beosztásában szerepel az. 56 A levéltár és a gyűjtemény hivatalos román megnevezése: Arhivele Nationale a Romaniei Directia Judejeanä Cluj. Colecfia de necroloage.
