Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

BUDAY CSABA: Nemzetközi családtörténeti konferencia kicsit más szemszögből...

József rendelete azt is meghatározta, hogy kizárólag német közszavakat választhattak családnévnek. A családnevek kancelláriai engedéllyel történő megváltoztatását csak 1814-ben tette lehetővé egy újabb rendelet. A családnevek nagy tömegű megváltoztatása a kiegyezés (1867) után és a két világháború között volt tapasztalható. 1867 és 1896 között közel 17 ezer névváltoztatási kérelmet hagytak jóvá. A két világháború közötti névváltoztatások elsősorban névmagyarosítások voltak, s nem a figyelemfelhívó, különleges nevek voltak a gyakoribbak, hanem éppen az asszimiláló, beolvadást mutató nevek. Ez a pár gondolat arra irányítja rá figyelmünket, ha sikerült kutatásainkkal az eredeti családnévhasználat során visszakeresni az adatokat az anyakönyvvezetés kezdetéig, akkor már szinte biztos, hogy azon a vonalon haladhatunk tovább is. S ekkor jön az igazi izgalmas kérdés. Miért pont ezt a nevet kapta családunk ismert első személye? Ennek megválaszolásához most pontosan a másik irányból kell közelítenünk. Vizsgáljuk meg, egyáltalán hogyan és miért is alakultak ki általában a család, vagy vezetéknevek! Egyesek azt gondolják, hogy a népesség szaporodását követően jött létre a pontosabb megkülönböztetés igénye. Mások úgy vélik, hogy a szentek neveinek divatja által kiszorított névbeli sokféleséget kellett a családnevekkel pótolni. Ismét mások család-érdekvédelem és vagyonjogi indítékokra gyanakodnak: a feudális társadalomban olyannyira fontos öröklési rendre. Ám az emberek nagyobb száma még nem váltja ki törvényszerű kényszerűséggel a vezetékneveket. Mikesy Sándor ezt azzal igazolja, hogy például Mohácsnál, Szigetvár és Eger ostromakor százezernél több török állt szemben sokkal kevesebb, illetőleg maroknyi magyarral, s míg a magyarok táborában mindenkinek volt vezetékneve, addig a törökben egynek sem. Törökországban csak 1935-ben hozta Musztafa Kemal azt a törvényt, hogy mindenki két nevet köteles viselni, azt is nyugati hatásra! Ami a szentek neveinek terjedése által okozott névbeli egyszerűsödést illeti, meg kell jegyezni, sehol sem merítették ki, még nagyjából sem a választási lehetőséget. Ez arra utal, hogy a kötelező második név, még kevésbé az öröklődő vezetéknév szokása nem helyi szükségletből eredt. Családneveket először Olaszországban találunk a 9-10. században, majd Franciaországban, még egy kicsit később Németországban, majd a folyamat a 15. században elérte Magyarországot is. Az érdekesség, hogy mindenütt előbb a felső majd a középrétegekben, és csak aránylag későn a nép között vált teljessé. Ez bizonyos szempontból magyarázatot is adhat, helyesebben azok véleményét látszik megerősíteni, akik arra hajlanak miszerint a vezetéknevek kialakulásának a középkortól, társadalmi és örökléstani szempontból volt elsősorban fontossága, jelentősége.