Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

BUDAY CSABA: Nemzetközi családtörténeti konferencia kicsit más szemszögből...

A CSALÁDNEVEK KIALAKULÁSÁNAK MÓDJAI A magyar családnevek kialakulásával Benkö Loránd foglalkozott részletesen, s megállapította, hogy gyökerei az Árpád-kor végére vezethetők vissza. Az ekkor írt oklevelekben kezdik pontosabban megnevezni, körülírni az abban feltüntetett személyt. Legegyszerűbb az apa keresztnevének föltüntetése volt a fiú neve mellett. Természetesen ezek akkor latinul kerültek följegyzésre: Simon filius Nicolai (Simon, Miklósnak a fia) stb. Néha a biztonság kedvéért még a nagyapa nevét is feljegyezték. A magyar nyelvhasználat előre véve a birtokos jelzőt csak egyszerűen például Pálfi Péter szerkezetté alakította az ilyen neveket. Előfordult a magyarban az is, hogy az apanév megkapta az - é birtokjelet, amely - i-vé változott. Ez a névtípus nem nagyon gyakori nálunk és gyakran nem lehet eldönteni, vajon valóban apanévi eredetű-e, vagy pedig személynévből keletkezett helynévből származik. Kialakulhatott családnév keresztnevekből az -é birtokjelből, amelynek régen -á párja is volt, de mindkettő megrövidült és záródhatott is. Tehát ebből a szerkezetből: Péter a Lőrincé, Lőrincé Péter, majd Lőrinc Péter lett. A családnevek kialakulásának másik módja a lakóhelyre való utalásból ered. Szinte valamennyi településnevünkből alakult családnév -i képzővel. Amikor egy-egy ember messzebb került a falujától, akkor már nem ismerhették előbbi lakhelyét, csupán azt a vidéket, ahonnan jött, s így keletkeztek az Alföldi, Dunai stb. családnevek. Ugyancsak származásra utalnak a néphez, népcsoporthoz való tartozást jelentő nevek: Cseh, Lengyel, Német stb. Nagyon sokszor csak hasonlóságra, öltözködésre, viselkedésre utalt a családnévvel kapott végnév, vagy azt jelentette, hogy az illető tudott csehül, lengyelül, németül, esetleg arról a vidékről jött, ahol a nevében jelzett nép élt. Érdekes módon Magyarországon a mesterséget, foglalkozást jelentő nevek csak a jobbágyoknál fordulnak elő. A nemesek közt egyetlen Császár, Király, Herceg, Báró, Nemes vagy Pap nevű sem akadt a 16. században. Ezek egyikemásika lehetett gúnynév is, de jelenthette a király, a nemes vagy a pap szolgáját. A főnemesi Eötvös család csak a 17. században kapta meg a nemességet, tehát a név a család valamely kézműves ősétől származott. A mesteremberek és a tisztségviselők elég sokáig viseltek csak egyelemű nevet, mert mesterségük, tisztségük megnevezése pótolta a családnevet. A helynevekből keletkezett családnevek a nemességnél általában a birtokot jelölték, tehát a Báthoryak Bátor faluban levő birtokukról kapták vagy vették fel nevüket, a Széchenyiek Szécsény, a Kölcseyek Kölese községről stb. A jobbágyok köztött azonban például 1522-ben éppen Bodrog városában nincsen Bodrogi nevű, Cseren nincs Cseri stb.