Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

BUDAY CSABA: Nemzetközi családtörténeti konferencia kicsit más szemszögből...

amelyek akár még eredetiben is kutathatók és az Országos Levéltár, vagy a Magyar Nemzeti Múzeum kezelésében vannak, vagy akár magán oklevéltárakban fellelhető anyagokról van szó, mind egy csipetnyi esély, hogy elődeink életéből egy apró részt megismerhessünk, egy morzsát felcsippenthessünk és talán éppen egy-egy ilyen adattal kiegészítve léphessünk előre egyet a kutatásunkban. Összességében ezen időszak feltárása már csak gyakorlattal rendelkező szakember segítségével képzelhető el. Itt egyértelműen nélkülözhetetlen a latin nyelv ismerete. Az adatok és anyagok óriási, mégis sok esetben szűkös volta miatt, rengeteg időt kell a kutatásra fordítani. A forrásanyagok között sok esetben egyetemi szintű munkákat találunk, melyek ismerete éppúgy nélkülözhetetlen, mint a történelem egyéb segédtudományainak legalább jártasság szintű elsajátítása, hogy csak néhányat említsek, mint például az archantológia, diplomatika, heraldika, történeti földrajz, vagy éppen a numizmatika. V. CSALÁDNÉVEREDET KIALAKULÁSÁNAK IGÉNYE, ÉS SZÜKSÉGSZERŰSÉGE Tulajdonképpen nevünk eredete a legelső, amit családunkról tudnunk kellene, mégis mint a bevezetőben említettem, ezt a területet kutathatjuk legutoljára. Ennek az a magyarázata, hogy a kutatás kezdetekor csak azt tudjuk, hogy milyen nevű személyeket keresünk, de azt nem, hogy időközben nem találunk-e, egy családunk által korábban használt másik nevet, amin majd a kutatást folytatnunk kell. Természetesen az esetek nagyobb részében, a jelenben használt családnevek szinte változatlan formában maradtak fent, legfeljebb kis mértékű alaki változáson mentek keresztül. Van azonban egy kisebb, de azért egyáltalán nem elhanyagolható csoport, ahol a családnevek jelentős változáson mentek keresztül. A népmozgások, bevándorlások, felszívódások következtében a magyar nyelvterület családnév-anyaga, különösen az utóbbi két-három évszázad folyamán rohamosan telítődött idegen eredetű nevekkel. Amikor még törvény nem rögzítette a nevek hivatalossá és megváltoztathatatlanná tételét, addig magától is megváltozhatott a név. Például, ha valaki új birtokadományban részesült, más lakóhelyre költözött, foglalkozást változtatott stb. A jobbágyok röghöz kötöttsége azonban megszilárdította a neveket, hiszen ennek alapján tartották őket nyilván, eszerint fizették az adót. A 18. századra már annyira állandóvá és öröklődővé váltak a családnevek Magyarországon, hogy csak a rablók, tolvajok változtattak időnként tudatosan nevet. II. József 1787-ben adott ki egy rendeletet, amelyben a családnevek használatát kötelezővé és megváltozhatatlanná tette. Ez a törvény elsősorban a birodalomban élő zsidók ellen irányult, így a magyar zsidóságot is érintette. II.