Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

BUDAY CSABA: Nemzetközi családtörténeti konferencia kicsit más szemszögből...

pontosan olyan időszakra kapunk tájékozódási, eligazodási lehetőséget, melynek anyakönyvi nyilvántartásai enyhén szólva is hiányosak. Összességében ezen időszak kutatása sok időt, bizonyos fokú történelmi, földrajzi, gazdasági, néprajzi ismerete igényel, feltételezi azok megfelelő értelmezését, megértését, az adott korra való visszavetítését. Miután az iratok egy jelentős része ebből az időszakból már csupán latinul, esetleg németül maradt fent, ezért e nyelvek ismerete nélkül a kutatás még több utánjárást és költséget igényel. IV. A CSALÁDNÉVEREDET KIALAKULÁSÁTÓL AZ ANYAKÖNYVEZÉS KEZDETÉIG TERJEDŐ IDŐSZAK KUTATÁSA Ezen időszak kutatása az egyik legnehezebb, de egyben a kutatás legszebb feladata. Minden egyes adat, amivel előre lehet jutni, egy-egy darab kincsnek számít. Itt már nem lehet az anyakönyvekre számítani, miután többnyire nincsenek, csak az oklevelekben, a hiteleshelyi iratokban, esetenként a különböző peres és birtokadományozási, vagy beiktatási iratokban bukkanni nélkülözhetetlen, fontos adatokra. Ahogyan visszafelé haladunk a korban, egyre fontosabb, hogy ismerjük az akkor élt emberek életviszonyait, a történelmi eseményeket, az adott korok gazdasági és társadalmi szerkezetét. Ha a mai gondolkodásunkkal akarnánk megérteni, hogy adott helyzetben mit és miért tettek eleink, akkor nem fogjuk tudni helyesen kikövetkeztetni azokat a dolgokat, amelyekkel kapcsolatosan nem rendelkezünk hiteles adatokkal, információkkal, csupán feltételekre hagyatkozhatunk. Az adott korban élt emberek érdekeltségi viszonyainak ismerete, gondolkodása, szokásai, vallási hovatartozása, életlehetőségei mind megannyi segítséget, vagy éppen gátat jelent abban, hogy tovább tudunk-e lépni vagy sem. Itt már éppen úgy, sok múlik a szerencsén, mint a kitartáson. Módszeresen, lépésről lépésre haladva, megvizsgálva minden adatot, amely számunkra érdekes lehet, s azt kijegyzetelve, majd egy adott pillanatban összefésülve kibogozhatjuk a „tiszta búzát az ocsútól." Lehetőleg minden forrásanyagot tanulmányozzunk át, amihez hozzáférhetünk annak érdekében, hogy a nagyon hiányos láncszemek, összefüggő egységet alkothassanak. Főnemesi családoknál szokás volt korábban is genealógiai táblát vezetni, ám kis és középnemesi családoknál ez csak ritkán történt meg. Akinek felmenői között ilyenre lehet bukkanni, annak szerencséje van, mert ez sokat segíthet a kutatásban. Akinek ilyen nincs, az csupán abban bízhat, hogy bizonyos korokban és bizonyos helyeken nagyon jól lehet a locus credibilis/testimonialis, más néven a már említett hiteleshelyek irataiból adatokat, de akár egy kor teljes genealógiáját kikövetkeztetni. Itt kell még megjegyeznem, hogy minden olyan kiadvány, amely ebből a korból az eredeti anyagok archiválásával készült, vagy