Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

STRESNÁK GÁBOR:A szlovákiai levéltárak családtörténeti forrásai Különös tekintettel a nemesség kutatás lehetőségeire

haranggal együtt. Csütörtökön reggel elméne, mi pedig pénteken aláköltözénk és szombaton reggel harangszó nélkül a templomba gyülénk és abban legelső imádságot tartánk. 6-án vasárnap, meghúzatok a harang elsőben és tartaték az első tanítás minden vallású rendeknek számos serege előtt a felebaráti szeretetről. "

2I Amint a példa is mutatja, az anyakönyvek genealógiai, történelmi statisztikai, demográfiai, néprajzi adatokon túl más, helytörténeti szempontból is érdekes és hasznosítható adatokkal szolgálhatnak. II. József 1784. február 20-i rendelete szerint az anyakönyveket külön kötetekben (keresztelési, házassági, halotti) és az addig inkább mondatokba öntött adatokat előírt, áttekinthető táblázatos formában kell vezetni. Ugyancsak személyéhez fűződik a zsidók anyakönyvezésének kezdete. 1787. július 23-i rendelete szerint minden zsidó köteles volt vezetéknevet felvenni (addig az apai személynevet használták előnévként). A férfiak vezetékneve az egész család vezetékneveként szolgált, a hajadon nők apjuk vezetéknevét vették fel. Ekkor jelennek meg a német hangzású, tipikusan zsidó családnevek: Weis, Grün, Blau stb. Az izraelita anyakönyvek még az 1820-as éveiből is csak nagy ritkán maradtak fenn. Általánosan kötelezővé csak 1851-ben, a Bach-korszakban tették őket a hatóságok. Állami anyakönyvezés az 1894. évi XXX. tc. alapján 1895. október 1-től működik. Lényeges hozadéka, hogy ettől az időponttól kezdve az egyházi anyakönyv nem számított teljes értékű, közhitelű dokumentumnak. Az egyházak, hitközségek ezt sok esetben és nem alaptalanul társadalmi szerepük degradálásaként értelmezték, aminek nem ritkán az anyakönyvekben is nyomát találjuk. Például a felbári római katolikus házassági anyakönyv 1895. októberi bejegyzései csak a következő megjegyzés után folytatódnak: „A róm. kat. papság, a református és protestáns lelkészség és az izraelita rabbinatus teljes degradálásáról nevezetes October 1. napjától, vagyis az Országra erőszakolt polgári házasság behozatalától kezdve... "

n A szlovákiai levéltárakban található egyházi anyakönyvek vezetésének nyelve az összmagyarországi gyakorlatnak felelt meg. A római katolikus anyakönyvek nyelve a latin, az ágoston evangélikusok kevés kivételtől eltekintve (német nyelvű gyülekezetek esetében) a 18. század végéig inkább latin, ezután inkább nemzeti nyelveiket preferálják a gyülekezetek. A reformátusok magyarul, az izraeliták pedig a 19. századi hivatalos formanyomtatványokat németül töltötték ki. 1843-1851 között magyar nyelvű nyomtatványok használatának általános kötelezettsége volt érvényben. Ennek gyakorlatával viszont néhány helyen már az 1848/49-es szabadságharc 21 ÁL Pozsony, Egyházi anyakönyvek gyűjteménye, Somorja: református gyülekezet, vonatkozó anyakönyv: 1789. december. 22 ÁL Pozsony, Egyházi anyakönyvek gyűjteménye, Felbár: római-katolikus plébánia, vonatkozó anyakönyv: 1895. szeptember/október.