Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
KONCZ PÁL: Tarka mozaikok egy családi kép összeállításához
az az egyemeletes régi épület, ami szegényház volt. Aztán mostanáig volt szakmunkás tanulóknak kollégium, újabban zenei szakközépiskola, Konzervatórium lett. Szóval mellette azt a házat nagyapa, mint ijjú házas vette, Pribék tér 3, vagy 5. Pál nagyapa szülei voltak Arnhoffer János és Weingartner Teréz, Márkon éltek. Négy gyerekük volt. Erzsébet, Lizi néni héber József földművesnek lett a felesége, Markón ők is. Joseph bátyja a Csatár utcában élt, aztán Johann, aki hentes-mészáros lett, Amerikában kötött ki. A fia, ifjabb Johann 1933-ban járt itthon, ő készítette akkor a fényképeket nagyapáékról, amint a kertben állnak A negyedik testvér Pál nagyapa. Márkóra én egyszer sem mentem azóta, hogy elvitték a rokonokat 1947-ben a kitelepítéskor. Még megtalálnám az ottani Arnhoffer-házat, a rokonokét szintén! Lizi néniéket is kitelepítették, a Léberéket. Már öregek voltak Jöttek elköszönni, az borzasztó volt. Már várták... Negyven kiló holmit vihettek magukkal. Talán egy-két valamit pénzzé tehettek, eladhattak, de vinni csak negyven kilót lehetett. Jobban az unokabátyámék, Brenner Franciék tudtak felkészülni, akiket mi magunkhoz vettünk Veszprémbe ' akkoriban. De nekik is menni kellett. Fél évet laktak nálunk a kis gyerekükkel. Mindenük: ház, föld az államé lett. A nagyapa felesége Bauer Anna volt, annak a családja veszprémi. A Csatár utcában éltek. A dédszülők Bauer Jakab és Lennert Erzsébet. A Baueréknek jórészt a Nagylátóhegyen volt a földjük, de volt a Béka-tó felé, Jutáson, a Cser felé, aztán volt Csatáron is. A Bauer nagymama megkapta a Béka-tó mellettit, meg kapott a nagylátóhegyi földből is. Az utóbbiakból örökölt aztán az én apám. Pali nagybátyám, a másik fiúgyerekük meg a csatárit kapta meg. A Békató arrafele volt, ahol most a Házgyár van. Volt ott egy kis forrásos tó füzessel; onnan öntöztünk. Ott paradicsom, zöldség termett jól. A többi részen inkább zabot vetettek. A márkói Arnhofferektől Nagyapa - azt hiszem - nem földet kapott, hanem pénzt, abból vehette a házat. Arnhoffer dédapa kereskedő volt, kijárt Bécsbe. Szőrmét, subát, bőröket vitt ki, - onnan meg hozott egyebeket: például vásznakat, szöveteket. A boruk csak olyan noha volt Csatáron, de gyümölcsösük szép nagy volt: körte, alma, dió. Szóval a dédnagyapa „gyövő-menő ember" volt, jött-ment! Nagyapám vagy háromszor járt kint Amerikában, hogy még szerezzen a földhöz. Ott már kint élt a bátyja, vagy más rokon, ismerősök. Tudtak neki munkát szerezni. Kint Amerikában nem gazdálkodott, hanem üzemekben dolgozott, meg a rokonokkal volt. De nem a bátyjánál lakott, hanem ismerősöknél. Hogy kik voltak?... Volt nagyapának egy szép beretválkozó tükre, amit valami Teréz vett kint. Azoknál szállt meg. Nagymama ferdén nézett erre a tükörre, néha megjegyzéseket is tett rá... Jöttek mindig Amerikából a gyönyörű képeslapok, levelező lapok... A jusshoz Amerikából kellett szerezni, hogy jobban menjenek a dolgok. Jó gazda volt különben, szép udvara volt, nagy
