Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

KONCZ PÁL: Tarka mozaikok egy családi kép összeállításához

állatállománya, az biztos! A testvérével nem volt semmi rivalizálás. A Joseph bácsi egy rendkívülien rendes ember volt, jó ember, egy csupa bűbáj! Nagyapám egy inkább energikus, erős egyéniség. Ha valamit mesélt, vagy mondott, ott mindenkinek el kellett hallgatni, figyelnie kellett... De a Józsi bácsi meg egy szelíd, csendes jó ember. Vagy hét-nyolc gyereke volt, nagy családja volt. A felesége Anna. Odajártunk hozzájuk, de ők is jöttek. Gyakran elvittek Márkóra is a rokonsághoz. Sokszor baj lett, mert ugye mindenhova be kellett menni és mindegyik helyen az ment: - Várgy, Paul, trink! - Ha már indultak volna, akkor megint: - Paul, még egyet! - De hát nem volt baj, a lovak tudták hazafele az utat... A nagyszülők mindig németül szóltak, én meg már magyarul válaszoltam, nem szóltak érte..., de ők csak németül beszéltek. Ha olyan pajtásom volt ott, és ők németül beszéltek, az engem kicsit zavart, nehogy azt gondolja a vendég, hogy róla beszélnek! Mért nem magyarul mondják?! A Dózsavárosban a temető felőli, nyugati rész volt az echt német, a Szilvádi utca felé már nagyobbrészt magyarok laktak. A Szent László templom felé, a Csatár utca az mind német rész volt. Akkoriban ott a Temetőhegyen csupa zsúpfedeles, oszlopos tornácos, fehérre meszelt falú házak voltak, olyan falusias parasztházak zsúpfedéllel. A Csatár utca volt annak a résznek a főutcája. Apámnak csak a Pál testvére volt, nem volt több gyerek. Apám húsz évesen házasodott 1925-ben. A testvérének, Pali bácsinak a felesége Boga Borbála erdélyi családból való volt, Gyulafehérvárról idemenekültek. A Boga bácsi tisztviselő volt nyolc gyerekkel. A mama, Rózsi néni fehérneművarrónő volt. Gyerekeik iparosok: egy cipész, két fodrász, egy hivatalnok. A lányok közül a legidősebb fényképész lett, Devecserben volt fióküzlete. A család misére a Szent László templomba járt. Az öregek néha a Várba, a püspöki székesegyházba. A László templom azután lett híresebb, hogy 1945 után önálló plébánia lett. Ugye elvitték az egyéni birtokokat, de a plébániáknak eleinte még meghagytak 100 holdföldet. Ezért aztán a László templom is önálló lett, addig csak fúia. A temetőhegyi parasztság, a Gazdakör Pünkösdkor oda vitte mindig a zászlóját szenteltetni. A búcsújára nem emlékszem. A nagyszüleim is inkább a Várba jártak fel. Ma is van, aki a Dózsából oda jár fel. Takács Károly, az én hitoktató papom bontatta el a Szent Benedek szikla feljárójánál a korábbi szép kovácsolt vaskaput, meg mellőle a két szép szobrot is elvitette; az egyik Szent Flórián volt, a tűzoltó szent. Helyibe építtetett volna Kálváriát. A vörös kőlépcső bejárata elkészült, meg is van, de nem lett kész, közbejött a háború. Nagyon vallásosán éltünk, nem kellett bíztatni bennünket. Nem mulasztottak el nagyszüleim egyetlen misét se! Vették kézbe az imakönyvet, indultak. Aztán mentünk mi is. A szüleimnél már előfordult, hogy egy-egy kimaradt... De a vasárnapi misére mindig elmentünk, meg hát kötelező ünnepeken, mikor nem dolgozott senki. Fogta mindenki az imakönyvét... Nagyapának sokáig megvolt