Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

SZTRÁNYAI GYÖRGY: Csúcsok és mélypontok az amatőr családkutatásban

A BIBLIOGRÁFIA Közel 100 forrás illetve eredeti dokumentum másolata szerepel ma a bibliográfiánkban. Hamarosan rá kellett jönnünk, hogy családunkra vonatkozó anyagok fele a magyar, másik fele a szlovák levéltárakban található. A mi tapasztalatunk az, hogy nem is képzelhető el a korrekt kutatás a két ország levéltárainak együttműködése nélkül. Mi ezt, hogy úgy mondjam magunk próbáltuk megvalósítani. Ebben nejem gyenge szlovák nyelvismerete sokat segített. Néhány dolmmentum megszerzésének körülményeit elmondom. A véletlen szerepe itt is segített: a fent említett Karol Stranai pozsonyi professzor, kezünkbe adott egy könyvet: SZTRANYA VY falu történetének 640 éve (13561996). Kérdezve, hogy érdekel-e minket! Hát persze hogy érdekelt, különösen benne Dr. Slavomír Chury; Sztrányavy község múltja cimű rész! Kinyomoztuk, hogy ő a biccsei levéltár igazgató helyettese. A következő utunkon, már a könyvben szereplő dokumentum-másolatok kérésével mentünk felé. Ha ezt a könyvet nem kapjuk meg, nem tudom mikor tudtuk volna meg, hogy ősünk Vágteplicén lakott, ki volt a felesége stb. A könyv nagyszerűsége mellett hibáit is felfedezhettük, mely abból adódott, hogy a Sztrányay Györgyre vonatkozó adatok egy része a MOL-ban található és ő nem ismerhette. Találunk példát a legendák tisztázásához is: Mészáros Kálmán hadtörténész, amikor a családi legenda szerinti bandériumok után kutakodtunk nála egy jó tanáccsal látott el: „A családi legendákat komolyan kell venni, de mindennek utána kell járni. " Tőle tudtuk meg, hogy egy ilyen kis nemes, mint a mi Sztrányay Györgyünk nem állíthatott ki bandériumot, az 500 holdnyi jelzálog vagyonából ez nem futotta volna. Megtaláltuk viszont Ferenc fiának 1714-ből származó kezeslevelét, amelyet mint vasasok kapitánya írt alá 40 liter borról. Hát így változik a családi legenda bandériuma a budatini várban szolgáló vasas kapitánnyá... A kutatások egyik szép pillanata volt, amikor a kutatott ős sajátkezű levelét megtaláltuk. íme az 1672-ből származó levél, aláírásával és pecsétjével. Mindenesetre az ős Sztrányay Györgyről, az első gyér információhoz képest ma már szinte teljes életrajzzal rendelkezünk. Többet tudunk róla, mint némelyik ma élő családtagunkról. Mivel az is kiderült, hogy az ősnek tekintett Sztrányay György családja férfi utód nélkül ma már csak női ágakban él, így mi nem lehetünk ennek a Györgynek a leszármazottai. Ez mélypont is lehetne a kutatásban, de nem tekintettük annak, hiszen ismeretekhez, élményekhez segített minket, ami önmagába véve is megérte. Mi gazdagodtunk tőle. Időközben nyugdíjba mentünk, ami nagyon segítette a további kutatást. Egyben lehetőségeink is nagyban kiszélesedtek.