Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

SZTRÁNYAI GYÖRGY: Csúcsok és mélypontok az amatőr családkutatásban

megígérte, hogy utánanéz a családnak. Levélben értesített, hogy Sztrányait nem, de Sztranyovszkyt talált. Közben eszünkbe jutott, hogy belenézzünk a telefonkönyvbe! No itt legnagyobb ámulatunkra sok Stranait találtunk. Nejem unokatestvére révén az egyiket felhívtuk telefonon és találkozót kértünk. Ernest Stranai aztán elmesélte, hogy öt ugyan nem érdekli a család, de van egy unokatestvére aki mindent tud a Sztrányaiakról, hogy Rajecon éltek és sokan voltak. Ezzel elváltunk... Hazafelé jövet megnéztük a rajeci temetőt és tényleg sok Stranait sírt találtunk. Nemsokára érkezett egy bemutatkozó levél az unokatestvértől, Emil bácsitól, és ezzel együtt egy meghívás Zsolnára. El is mentünk már nagyobb létszámmal és ott egy nagy család várt minket. Megható, lírai találkozó volt, ami nagy ölelkezésekkel végződött és akkor honosodott meg a családban a „ Vivat Stranaiovci " köszöntés borovicskával „kísérve". Itt ismertük meg Károly bácsit, akiről majd később lesz szó. Nemcsak családtagok vártak, hanem három óriási megrajzolt családfa! Elámultunk és persze ez visszavágóra ösztönzött. Mi is összeállítottuk a negyik családfát, a magyarországit. Emil és Károly bácsit tekintjük hagyományőrzőinknek, akiknek nagy szerepük volt kutatásaink elindításában a sok megmentett információk segítségével. Levéltárba ebben az időben csak némi protekcióval mehettünk és csak korlátozottan jutottunk hozzá anyagokhoz. Ezeket elemezgettük, de mai eszemmel tudom, hogy még nem mindent láttunk meg benne. Később többször vissza kellett térni az elemzésükre. Ezen idő alatt inkább a családtagok összeírására összpontosítottunk. Családtagokat faggattunk, parókiákra jártunk. A folyamatosan növekedő adat és fénykép mennyiség egy idő múlva rendszerezésre ösztönzött. Közben gyűltek a tapasztalataink és növekedtek a lehetőségeink. Már lehetett kutatni a levéltárakban. Megtudtuk, hogy mi található a levéltárakban, mi az a fond, hogy az anyakönyveket mikrofilmen is lehet nézni, hogy vannak alapkönyvek, melyeket hamarosan CD-n is meg lehetett venni. Folyamatosan gyűltek a dokumentumok, egyre többet tudtunk meg elsőnek tekintett Györgyünkről. Mindenkinek juttatni akartunk az ismereteinkből a családban, hát számítógépbe írva sokszorosítottuk az addig összeszedett ismereteket. Méltó, bővíthető formát akartunk találni az anyagnak, mely addigra már családtörténetté terebélyesedett. Találtunk egy jó kezű könyvkötőt, aki egy bőrbevonatú mappát készített tokkal, egy ötvös pedig a közben megtalált