Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

GUBICZA ILONA: Az összetartozás erősítése A Bakonyban otthonra talált családok múltja és jelene

Erre megfordult és így mentek az utcán a rendőrségre, elől Tóni bácsi, háta mögött a tolvaj követte. Utólag a tolvaj bevallotta, hogy nem tudta mi történt vele, de nem volt ereje, hogy megszökjön. Persze egész Füred mosolygott ezen, a rendőrfőnökkel együtt, hogy az esperes úr tolvajt fogott, de úgy nézett ki, mintha a tolvaj fogta volna az esperes urat". Bármilyen esemény történt a családban, Tóni bácsi mindig köztünk volt. Születés, keresztelés, házasság, együtt ünnepeltük az eseményeket. Búcsúkor teljes létszámmal ültük körül az asztalt Gubicza - Tóth - Szabó családok és a jó baráti kör. A jó Isten megáldotta a mi kis családunkat sok örömmel és szeretettel. A háborút követő évek Tóni bácsit sem kímélték. Állandóan zaklatták, hogy legyen békepap, és a népet térítse el az Istentől. Lelkileg ez nagyon megviselte, de ő erősen visszautasította, és ezért nap, mint nap követték őt az iskolába, templomba, hogy mit prédikál, kivel beszél, mit tanít hittanórán, és kik járnak hozzá. Mikor egyszer felismert egy ilyen pribéket a templomban, mise után odament az illetőhöz és kedvesen üdvözölte, hogy „ Örömmel látom, hogy ön is részt vett a szentmisén, a jó Isten áldása legyen önön és családján. " Nagyon elszégyellte magát az illető, de azért továbbra is áskálódtak ellene, ő pedig csendben viselte a keresztjét tovább, amit a jó Isten a vállára rakott. Erős hite és buzgó imái a jó Istenhez, átsegítették a nehéz életén. Tóni bácsi helyzete egy kicsit könnyebb lett az 1956-os forradalom után. Soha egy zokszóval nem panaszkodott még a családban sem. Egész életén át lehetett látni, érezni, milyen erős védelme alatt volt a Szűzanyának és a jó Istennek Még ebben a nehéz helyzetben is inkább igyekezett levenni a keresztet a mások válláról és az övével együtt vitte az élet útján. Mi 56-ban elhagytuk Magyarországot és csak 1970-ben tudtunk először visszalátogatni. Tóni bácsi már nyugdíjban volt, és a füredi Kerek templom gondozó papja lett, ahol az élete utolsó pillanatáig a jó Isten hűséges szolgájaként ápolta a lelkeket. Mikor meghallotta, hogy jövünk haza Kanadából, rögtön eljött Szentlászlóra, hogy találkozhasson velünk, mert akkor már volt egy fiam 10 éves, aki már Kanadában született. Az újbóli találkozás felejthetetlen lett számomra. Ahogy őt megláttam, a kis törékeny alakját, a szívem összeszorult, de az ő arcán a krisztusi szeretet áradt felénk és szeme tele lett könnyel. Az enyém sem maradt szárazon és szó nem jött ki a számon. Pillanatok alatt átfutott rajtam egy élet, mint egy film. " Gubicza Anatal unokahuga, Horváth Istvánné Karvas Zsuzsanna (Bakony szentkászló) visszaemlékezése: „Gubicza Antal nagyanyámnak, Gubicza Máriának volt a bátyja. Nagyanyámnak pedig én voltam a legidősebb unokája, és én éltem a környezetében. Ezért, ha utazott valahova szívesen vitt el magával. így én kislány koromban is meglehetősen sokat utaztam.