Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

GUBICZA ILONA: Az összetartozás erősítése A Bakonyban otthonra talált családok múltja és jelene

Nyaranként a Balatonfüredi Plébánián nyaraltam l-l hetet Nagyanyámmal együtt. Nagyon szerettem ezeket a nyaralásokat, mert noha volt regula, de mindig voltak pajtásaim is, akikről Tóni Bátyja gondoskodott. Számomra, vidéki kislányszámára élmény volt az emeletes, több szintű plébánia épület. Ételliften jött fel az alagsori konyhából a fenti ebédlőbe az ebéd, ami mindig nagyon szertartásos volt. Erről a szintről, a folyosó végéről nyílt egy ajtó a templomba. Napközben mindig nyitva volt és én gyakran beszöktem oda, és csodálattal néztem a képeket és a szobrokat és azt is, hogy napközben is mennyi ember és csoportok látogatták a templomot. Ezek a beszökéseim sosem derültek ki. Szerettem játszani a plébánia udvarán, ahol csörgedezett egy kedves kis patak. Csináltam tutajokat fadarabkákból, építettem gátakat a patakon. Nagyon jól el tudtam tölteni itt az időt akkor, ha nem volt játszótársam. Ezen a helyszínen, ha kint volt Tóni Bátyja könyvvel a kezében sétált és olvasott, akkor tudtam, hogy nem szabad hangoskodnom. Ezt betartanom a patak segített. Rendszeresen látogatott el hozzánk - O úgy mondta, hogy a családjához -, Bakonyszentlászlóra. A legfinomabb csokikat hozta nekünk. Nagyon szerettük az eljöveteleit, mert ilyenkor drága jó Anyukánk a legfinomabb ebédeket főzte, utána pedig kaptuk a csokikat. Ebéd előtt, a délelőtt folyamán mindig felkereste a helyi plébánián a plébánost, Dr. Kis Györgyöt és mindig mondott a templomban egy csendes misét. Itt mindig voltak a misén, mert valahogyan megtudták az emberek, hogy „ Gubicza esperes úr hazajön, és misét mond holnap ". Ez alkalmakkor is mindig én voltam a kísérője. Az emberek csodálatát és tiszteletét ő nagyon kivívta, mert sem füredi sétáinkon, sem bakonyszentlászlói utcai közlekedésünkkor a kalapját nem tudta fejére tenni, mert a sok üdvözlés fogadása miatt mindig a kezében kellett tartania. Mikor megtudta rólam, hogy tanítónő szeretnék lenni, nagyon örült és sok-sok tanáccsal látott el. Ezek nagyon emlékezetes beszélgetések a számomra. Az idősebb húgommal együtt volt az esküvőnk. A polgári esküvő után volt mindjárt az egyházi, de én csak beülhettem menyasszonyi ruhában az első padba, és nem esküdhettem templomban akkor ott, mert akkor nem taníthattam volna tovább. Fájó szívvel végignézhettem menyasszonyi ruhában a húgom esküvőjét, amit Tóni Bátyja celebrált. Végig éreztem az ő szomorúságát is miközben gyakran rám nézett szánakozó, és ugyanakkor biztatást sugalló arccal. Utána a gondolatait szavakba is öntötte egy-két nappal később. Nyugdíjas éveiben, a füredi Kerek templomban teljesítette egyházi szolgálatát. Itt is gyakran meglátogattam húgaimmal együtt. Ilyenkor főzött, ő maga nekünk olyan finom teákat, amilyet, azóta sem ittam. Az aranymiséje nagyon szép volt, az ebéd nálunk, a szülői házban volt. A húgaimmal együtt mi szolgáltuk fel az ebédet, Édesapánk és a férjeink pedig