Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
GUBICZA ILONA: Az összetartozás erősítése A Bakonyban otthonra talált családok múltja és jelene
Eközben Dr. Czapik Gyula megyéspüspök Gubicza Antal esperes, lelkész balatonfüredi plébániára történő végleges kinevezését felterjesztette XII. Pius pápához Rómába. A megyéspüspök 1943. május 7-én kelt 1966/1943. számú levelével értesítette az esperes, lelkészt, hogy XII. Pius pápa a balatonfüredi plébániát neki adományozta, és a kinevezésről szóló bullát és okmányt csatolta, így Gubicza Antal a balatonfüredi esperesi kerület esperese, tanfelügyelője és hitoktatási felügyelője lett. A balatonfüredi plébánia anyakönyveiből kitűnik, hogy Gubicza Antal Balatonfüreden elsőként 1943. április 15-én, Borsos János és Németh Matild, János nevű fiát keresztelte, 1943. május 8-án Rihai János erdőmérnököt és Darab Lenke Magdolnát eskette és Beléncs Sándorné Tóth Katalint temette 1943. május 14-én. 245 Buzgó ember volt. Isten megáldotta nagyon jó név- és arcmemóriával és közvetlenséggel. Atyja volt egész Balatonfürednek. Mindenkit ismert, mindenkit nevén szólított. Tudta a születések, esketések dátumait. Utcán találkozva figyelmeztette híveit, hogy ne feledkezzenek meg a közelgő évfordulóról, stb. Nem lehetett megelőzni a köszönésben, ő köszönt előre mindenkinek. Együtt élt a fürediekkel, nagyon szerették és tisztelték a jó modorú, közvetlen plébánost. Pápai kamarás lett 1948-ban. A háborút követő hónapokban gyorsan és sokoldalúan kibontakozott az egyesületi élet és az érdekképviseleti szervek is hallatták hangjukat. Előtérbe került a karitatív tevékenység, a szegények, elesettek támogatása, elhagyott gyermekek felkarolása, hadirokkantak, volt hadifoglyok segítése stb. Az emberek együttérzésének kifejezésére, a másokon is segíteni kész és segíteni tudó egyesület alakult, amely Gubicza Antal esperes-plébános elnökletével működő Vöröskereszt balatonfüredi fiókja volt. 1948-as év az egyesületek megszüntetésének éve is volt, ekkor a Vöröskereszt éléről eltávolították. 1947től igazgatósági tagja volt a Balatonfüredi Járási Hitelszövetkezetnek. 1950-ben az igazgatóság valamennyi tagját leváltották. A kor hangulatára jellemző volt, hogy Gubicza Antal esperes-plébános az 1949. május 8-i bérmáláshoz elöljárósági hozzájárulást kényszerült kérni. Az 1950. március 24-i alispáni körlevél szerint „április 4-e, hazánk felszabadulásának 5. évfordulója, népünk legnagyobb nemzeti ünnepé", amelyről a templomokban is meg kell emlékezni, amit Gubicza Antal esperes egyébként nem teljesített. A házvezetőnő, Kulcsár Ilona, Gubicza Antalt 1940-től Sümegcsehin, majd 1943-tól 1956 januárjáig Balatonfüreden szolgálta. így emlékezett a plébánosra: „A háborús évek alatt a sütőben sütöttem a kenyeret. Egyik alkalommal Gubicza Antal plébános leszólt az ételszállító liften: Ilonka úgy süsse a kenyeret, hogy egy kis vakarcs is maradjon. Abból lángost süssön 10 órára. Az DfPL. A balatonfüredi plébánia anyakönyvei.
