Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

GUBICZA ILONA: Az összetartozás erősítése A Bakonyban otthonra talált családok múltja és jelene

iskolából áthívtam a tanítókat, és ezzel kínáljuk meg őket. A lángossal kínált vendégek: Baán László igazgató, Márkus Dezső kántor-tanító és Dornay Erzsébet, Perepatits Gizella tanítók voltak. A háborús évek alatt a Jézus Szíve néplányok a plébániára menekültek, ahol a mosókonyhában aludtak a földre terített holmikon, nehéz körülmények között. " Ilonka néni a továbbiakban még elmondta, hogy a plébános úr, Holczinger József káplánjával, az almás pincében az almáspolcokra terített pokrócokon, plédeken aludt. Az oltári szentséget is gondosan becsomagolva oda vitték magukkal, ott rejtették el. A szenes pincében egy kis hordó bort ástak el, majd letakarták szénnel. így maradt meg a misebor. A háború alatt a frontról elszökött Borbély József szentbékálai lakost elfogták és Balatonfüreden a Katonai Bíróság halálra ítélte. A kivégzést a zsidó temetőben hajtották végre, ahol plébános úrnak is részt kellett vennie. Ez az esemény mélyen lesújtotta, sajnálta a kivégzett katonát, többször is emlegette. Az 1950-es években erős vallás-ellenesség uralkodott, s emiatt többször jöttek vidékiek az esti órákban esketésre. Egyik alkalommal a plébános úr a házvezetőnőt, Ilonkát kérte meg, hogy segédkezzen a menyasszonynak az öltözésben. (A mennyasszonyi ruhát bőröndbe csomagolva hozták és vitték is el.) Ekkor Ilonka néni tanú is volt. A keresztelő is több alkalommal titokban történt a plébánián. Egyszer a keresztelésre nem jött meg a keresztmama, Gubicza Atya beszólt a konyhába Ilonkának, hogy öltözzön át és jöjjön a templomba keresztelésre, így ő lett a gyermek keresztanyja. Kulcsár Ilona az Imakönyv katolikus nők számára című imakönyvet kapta Gubicza Atyától „1954. karácsonyán emlékül Ilonkának Gubicza Atya" bejegyzéssel, amit máig is őriz. Kulcsár Ilona 1955. január 29-én ment férjhez Lakatos István balatonfüredi lakoshoz. Az esketést Gubicza Atya végezte, Kulcsár Ilona szülőfalujában, Sümegcsehin. Édesapja, Gubicza Ferenc 1945. augusztus 9-én, 75 évesen halt meg. Halála előtti éjszakán Gubicza Antal Soós Pállal (e fejezet írójának anyai nagyapjával) virrasztottak együtt. Antal a hosszas virrasztástól, fáradtságtól elaludt. Soós Pál látva a haldokló rosszabbodott állapotát felébresztette Antalt, hogy édesapjának elkövetkezett az utolsó órája, majd együtt imádkoztak.... Édesanyja, Varga Izabella 69 évesen, 1946. október 25-én halt meg, a szülők mindketten a bakonyszentlászlói temetőben nyugszanak. Öccse, Ferenc halálát követően most már szeretett szüleit is elveszítette. Számára a családot a továbbiakban húga, Gubicza Mária, és annak gyermekei és unokái jelentették. Gyakran látogatott haza szülőfalujába, ahol együtt volt Mária testvére családjával, kiment szülei sírjához. Többször misézett a bakonyszentlászlói templomban, ahol keresztelték, és ahova gyerekkora óta erősen kötődött.