Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
MESZLÉNYI ZSOLT: Részletek a 18. századi gannai források komplex elemzéséből
EGY KIS 18. SZÁZADI HELYTÖRTÉNET Gannát 1701-ben említik először praediumként 200 , mind Nagygannát mind Kisgannát 1754-ben 201 már településként, ettől kezdve nyomon követhetjük a kötelező földesúri szolgáltatások (báránydézsma, pálinkafőzés, beszolgáltatott tej, rozs és egyéb gabona) mértékét éveken keresztül. A ránk maradt legkorábbi birtokösszeírás (s így egyben névanyag) 1756. augusztus 19-én 202 készült Nagygannára vonatkozólag, Kisgannán egy évvel később 203 felmérték a jószágállományt, de a birtokokról csak 1768-ból van adatunk. A telepítésről részletes irataink (toborzólapok, listák, birtokkiutalások) nincsenek, de Nagyganna esetében tudjuk, hogy 1748-ban telepített a Bitva déli partjára Esterházy Ferenc dél-bajor, stájer és vasi illetőségű hospeseket. Egy 1750-es feljegyzés szerint 29 jobbágy osztozott a területen, s hozzájuk csatlakozhattak azok a helyi dialektusban „krowon"-nak „krobatf-nak nevezett valószínűsíthetően horvát (esetlegesen vend) családok, akik leginkább az akkori nyugat-magyarországi határról érkeztek. Kisgannát 1752. május 25-én vette birtokba nyolc, a badeni őrgrófságból származó család. 204 Talán a később érkezettek hatására megjelentek ezen a településrészen a bajor öntudat jelei is, amiben nagy szerepe volt a házasodásnak is. Kisganna túl kicsi település így nem alakulhatott ki a gazdasági szempontból előnyösebb endogámia (falun belüli házasodás), így már a kezdeti időszakban keresniük kellett a kapcsolatot más - lehetőleg hasonló tájszólást beszélő - községekkel. Több esetben a 18. században kialakult ilyen jellegű kapcsolat (például a bajor-morva telepítésű Bébbel) egészen a második világháborúig megmaradt. A História Domus vezetésekor Plosszer Ferenc plébános a 19. század közepén az alábbiakat jegyezte le a telepítésről: „Egy 75 éves férfi Kis Gannáról azt monda, hogy atyjának testvére még Bajorhonban született, igy hát megközeltitőleg 1740-től 1750-ig lehet e megszállást tenni. Hihető a nagy Esterházy egri püspök szállította őket ide, és pedig a Kis Gannaiakat belső Németországból, a Nagy Gannaiakat Stájerból s Magyarhon nyugoti részeiből, mert ezek, mint nevők: Szabadics, Gernalovics, Gerdenics, Vidics, Leszkovics s. a. t. mutatja Horvátok voltak Németekkel keverve, de kik horvát nyelvöket felejtve egyedül a német mellett maradtak, a különbség Nagy és Kis Ganna közt a kiejtésben most is észrevehető. " 20s Pesty Frigyes helynévgyűjtési kérdőívére, a kezdetekre vonatkozólag a következőket válaszolta Weber Lipót nagygannai bíró 1864. április 5-én: „Megnépesittetet a mult század középtáján grof Eszterházy Károly egri püspök, MOL P 1216 17. csomó, Capsa 58. Nr. 2. MOL P 1216 15. cs. C. 57. Nr. 5 '"Extractus Severalis ..." 1754. MOL P 1216 15. cs. C. 57. Nr. 11. „Conscriptio Frugum in Domino Papa" 1756. MOL P 1216 15. cs. C. 57. Nr. 16. ILA-KOVACSIC 1964.1. kötet 222. p. GPL HDP. A nagygannai plébánia évkönyvei, (gépelt változat)
