Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

TÓTH G. PÉTER: A magyarországi boszorkányperek, mint a családtörténeti kutatások lehetséges forrásai

által támogatott perfeltárást végzett Komáromy Andor, aki 1890-től 1910-ig tartó levéltári kutatómunkával 308 addig teljesen ismeretlen pert tett közzé

122 Húszévi paleográfiai munka után Komáromy megállapította, hogy csak részben tárta fel a boszorkányüldözés históriáját, és szükségesek a kiegészítő kutatások. Komáromy kutatásainak érvényességét az alábbi felsorolásból láthatjuk: Bihar vármegyéből 66 pert, Debrecen városból 60 pert, Kolozsvár városból 35 pert, Ugocsa vármegyéből 22 pert, Trencsén vármegyéből 17 pert, Vas vármegyéből 5 pert, Békés megyéből 13 pert, az erdélyi Dés városból 25 pert, a székely székek közül Aranyosszékről 20 pert, Marosszékből 18 pert idézett. Ezek között 153 per volt az, amit már korábban közzétettek történészek, például a szegedi pereket közlő Reizner János 43 pere és a szász pereket leíró Friedrich Müller 47 pere említhető így. Komáromy összesen 461 pert közölt vagy ismertetett. Az általa dokumentált perbe fogott személyek száma 772 fő volt. Komáromy nemcsak az oklevelek meglétét, de azok hiányát is fontosnak tartotta meghatározni. Munkáját ezért erősen hézagosnak gondolta. A perekkel kapcsolatos történeti összefoglalója szándékosan elnagyolt. Mint írta: „[AJ fentebb közölt számokból következtetni arra, hogy mely vidéken volt több boszorkányper, nem lehet, már csak azért sem, mert az egész ország területét tekintve, kevés megyében, városban volt alkalmam kutatni. Sőt még azon helyeken is, a hol kutattam, az eredmény főleg attól függött, hogy milyen mértékben voltak megőrizve a múlt századok irományai, jegyzőkönyvei. — így Kolozsvár város levéltárában, hol a 16. század végéről igen érdekes jegyzőkönyvek maradtak fenn s honnan a legrégibb pereket sikerült fölvenni gyűjteményembe, már a 17. század jegyzőkönyveiből csak kevés maradt meg. [...] Debreczen város levéltára a legjobban megőrzőitek egyike, de itt is nagyon sok a hézag. "

I23 A perek reprezentációjáról így írt: „e felsorolásból első pillanatra látható, hogy ez oklevéltárban túlnyomóan a Tisza vidéke, főleg Erdély és a Tiszántúl vannak képviselve. Sajnos a dunántúli magyarság és a palóczság pereiből alig van valami. De az a kevés, amit mégis sikerült az ország e részeiből is gyűjteményembe felvenni, bizonyítja, hogy ezek a perek is lényegökben hasonlóak a többi vidékek pereivel. "

124 Schram Ferenc ehhez a gondolathoz fűzve írta később: „Kutatásunknak igen nagy szerencséje, hogy Komáromy elsősorban a jelenlegi határainkon túli megyéink levéltárait látogatta, s azokat hanyagolta inkább el, melyek a trianoni békeszerződés után is kutathatók voltak. "

] 5 KOMÁROMY 1910. KOMÁROMY 1910: Bevezető KOMÁROMY 1910: Bevezető SCHRAM 1982: Bevezető