Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
TÓTH G. PÉTER: A magyarországi boszorkányperek, mint a családtörténeti kutatások lehetséges forrásai
A Trianon-szindróma azonban „elkerülhetetlen" volt, még a magyar boszorkányüldözés kutatói számára is. Komáromy soha nem írta meg nagy összefoglaló tanulmányát, és a boszorkányper feltárás is - a határon túlra eső levéltárak hozzáférhetetlensége miatt - tartósan a határon innenre szorult. Ezt példázza Schram Ferenc munkássága 126 . Schram élete fő művének a boszorkányperek kiadását és feldolgozását tekintette. Évtizedes munkával, saját költségén járta be a magyarországi levéltárakat és másolta ki saját kezűleg a kiadatlan boszorkányperek százait. 1975-ben bekövetkezett halála miatt életében nem, de 1982-ben megjelent a boszorkányüldözés történetével foglalkozó tanulmánya is. 127 Talán annak köszönhetően, hogy elsősorban folklór- és néphitkutató volt, máshova tette a hangsúlyokat a kutatás korábbi megállapításaival szemben, például a boszorkányszombat képzetek és az ördöghiedelmek magyarországi jelenlétével kapcsolatban: „Hazánkban elterjedt nézet" - mint írta - „Ipolyitól kezdve egyöntetűen vallotta minden kutatónk, hogy a Malleus maleficarumnak hazánkban sohasem volt hatása, azért is ilyen feltűnően enyhék pereink ítéletei. " Válasza erre az volt, hogy - „formailag ez teljesen igaz, valójában azonban a kérdést nem lehet ennyire simplificálni. " 128 Szerinte azért, mert a Malleus maleficarum nálunk sohasem volt használatban, még nem jelenti a fenti hiedelmek hiányát, hisz például az ítéletekben többször hivatkozott Praxis Criminalis - bár hazánkban használták érvényben tulajdonképpen sohasem volt, hatása mégis kimutatható. Schram ténynek tekintette, hogy a magyarországi joggyakorlat jóval enyhébb és kíméletesebb volt, mint a nyugat-európai, mint írta: „a tortúrát, mivel a vádlott beismerését nem tekintették a halálos ítélet lényeges feltételének, nem alkalmazták olyan irgalmatlan szigorral. " I29 Ez az állítás persze így nehezen bizonyítható, a kegyetlenség „mértékét" nehéz a pereken lemérni. A halálítéleteknek a perek összes számához viszonyított arányát Schram nem vizsgálta, de még a korábbi kutatók sem. Ennek ellenére már Ipolyi óta tartotta magát az a nézet, hogy a magyar gyakorlat „kíméletes" volt. Klaniczay Gábor volt az első, aki számba vette az ítélkezés arányait Komáromy, Schram és mások perpublikációi alapján valamint az európai példákkal összehasonlítva. A perek kimenetelének 40%-ban tételezte, hogy az halállal végződött. Megállapította, hogy ez az arány az európai arányokhoz viszonyítva magasnak számít, vagyis a magyarországi ítéletek biztosan nem voltak mérsékeltek. A SCHRAM 1967,1970,1982 SCHRAM 1982: Bevezető SCHRAM 1982: Bevezető SCHRAM 1982: Bevezető
