Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768-1782 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 19. (Veszprém, 2007)

Bevezető

regulationis Mariae Theresiae materno regia sollicitudine saluti publicae sacrata című kötet tartalmazza a királyi biztosok, kiküldött vármegyei tisztviselők feladatait és az úrbérrendezés menetének főbb mozzanatait. A királyi biztosok részére kiadott 48 paragrafusból álló instrukció (Benigna instructif) pro commissariis regiis in re urbariali ad comitatum exmissis deserviens) 9. §-a leszögezte, hogy a kilenc kérdőpont és az úrbéri összeírás a bevezetendő urbárium alapját képezik. A 10. §. szerint a kuriális (nemesi) helyégekben is ki kellett kérdezni a telki földet bíró jobbágyokat, házas és hazátlan zselléreket. A kiküldöttek minden héten jelentést tettek a munka előrehaladásáról a királyi biztosnak, aki a helytartótanácsot tudósította a munkák állásáról. A 12. §. A nyelvhasználatról, a 13. §. a jobbágyok esküjéről és a hamis vallomások büntetéséről szólt. A Benigna instructio pro magistratualibus urbarialem regulationem exequentibus deserviens öt fejezete tartalmazta a kiküldött vármegyei tisztviselők számára kiadott és az úrbérrendezés végrehajtása során figyelembe veendő utasításokat. A hat paragrafusból álló első fejezet a kilenc kérdőpontra végrehajtandó vizsgálatról szól. Az I. §. szerint miután az instrukciót a tisztviselőknek kiadták, figyelmesen elolvasták, s ha egyik vagy másik fejezetre vonatkozóan további utasítást kívántak, a királyi biztos elnökletével tartott deputáció ülésén javaslatot tehettek, s ahogy a királyi biztos utasította őket, úgy kellett eljárniuk. Az úrbérrendezés végrehajtására kiküldetve lévén, késedelem és halasztás nélkül, előzőleg a földesurakat és a helységek lakóit értesítve a szabályozandó helység színére kimentek, a helységek bírált, esküdtjeit és véneit összehívták, megeskették őket a csatolt formula szerint, és gondos figyelemmel a háromnyelvű kilenc kérdőpontra kikérdezték őket. Vallomásukat írásba szerkesztették, és a helység pecsétjével megerősítették. A II. §. A kilenc kérdőpontra tett vallomások felvételénél betartandó szabályokról szól. 1. A kilenc kérdőpontot és a jobbágyok feleleteit azon a nyelven jegyezték fel, amelyet a leginkább használtak a helységben. Veszprém megyében ez a magyar és a német nyelvet jelentette. 2. A jobbágyok vallomásait minden kétértelműséget kizárva, világos értelemmel, úgy, hogy a feleletek a kérdésekkel összeköttetésben legyenek, a rendet megtartva jegyezték fel. 3. Azokon a helyeken, ahol a helységeknek nem volt pecsétjük, a bíró, az esküdtek és az öregek aláírása után keresztet tettek, abban az esetben pedig, ha nem tudtak írni, nevüket és vezetéknevüket a kiküldött tisztviselők írták fel, a nevek után a kereszteket a jobbágyok tették. 4. A vallomások felvétele után a tisztviselők aláírásukkal és pecsétjükkel megerősítették az iratot, kitéve a keltezés idejét és helyét, és azokban a helységekben, ahol nem volt pecsét, a hiányt igazolták. 5. Mielőtt az iratot aláírták és megpecsételték, a vallomást tevő jobbágyok előtt pontról pontra felolvasták, és ha a jobbágyoknak észrevételük volt, az iratot módosították, azután letisztázták, aláírták és megpecsételték.