A Veszprém Megyei Levéltár ideiglenes fondjegyzéke - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 18. (Veszprém, 2006)

BEVEZETŐ

Egyes helyeken a fbndot jelölő arab szám utáni szintet - elvben az állag szintjét - az előírásos kisbetű helyett újabb arab szám jelöli. Ezt a megoldást általában akkor választottuk, ha a fond gyűjteményes jellegét, avagy továbbrendezendőségét kívántuk jelezni, mint pl. egyes iparvállalatok (a XXIX. fondfőcsoport elején), a malmok iratai (XXIX. 79), vagy a városok és községek földnyilvántartási iratai (V. 501) esetén. Tanulságos szakmai kérdés, hogy hova kerüljön egy-egy gyűjteményes fond. Mi úgy döntöttünk, hogy szerves fondbeli (levéltárbeli) környezetében marad, ha az ésszerűség úgy kívánja, mint pl. a városoknak és községeknek a már említett földnyilvántartási iratainál (V. 501). A gyűjtemények XV. számú fondfőcsoportjába az eredendően annak minősülő törzsegységeket soroltuk. A levéltártan szerint a fondjegyzék ugyan mindenekelőtt biztonsági célú levéltári segédlet, általánosabb értelemben azért éppoly fontos, hogy kellő szakmaisággal tájékoztatást is nyújtson a nagyközönség számára. Fontosnak tartottuk ezért a fondokat, állagokat, az esetenként feltüntetett különböző szintű sorozatokat minél pontosabban megnevelni. Ez a feladat túlnyomórészt az iratképző szerv nevének megállapítását jelentette. Sokszor jelentett problémát a hivatalos név gyakori megváltozása, a hasonló szerveknek hol számozása, hol személyről, esetleg címhelyről való elnevezése, még inkább az, ha valamely funkciómódosulást a hivatalos névben is jelezni akartak mindjárt. A fond címének megadásakor tárgyilagosságra törekedtünk. Bizonyos, hogy sok részletet majd csak ezután fognak tisztázni a szervtörténeti kutatások. Abban az esetben, ha az utólagos névmegállapítás olyan megjelölést eredményez, amely történetesen nem esik pontosan egybe egyik formális névvel sem, a névalakot mindig kisbetűvel írtuk. Tipikus eset az is, amikor pl. a folytonosan átszervezett és mindig más névvel illetett, de komplett iratanyagot termelő „szakigazgatási szervtől" származó irategyüttest e névvel jelöltük meg (számos tanácsi szervnél, XXIII. fondfőcsoport). Esetenként célszerűnek tűnt a fondképző nevét a saját korában közkeletű betűszóval vagy mozaikszóval (szóösszevonással) tenni rövidebbé. Leginkább szervezetfajták, szervcsoportok nevénél követtük ezt az utat. Ha a jegyzékrészből nem lenne feloldható, a mutatóban kell keresni a megoldást. A törzsegységek évkoréként az iratanyag keletkezésének, eredetének korát adtuk meg. Egyegy fond, állag évkörének pontossága függ a feltárás mélységétől. A továbbrendezés valószínűleg számos esetben módosítja majd az adatokat. Az a kor, amelyre vonatkozik az anyag, adott esetben eltérhet az iratanyag évkorétól. Ha ennek jelentősége van, vagyis a korbeli vonatkozás az iratok tárgyi, helyrajzi, személyi vagy iratfajtáját illető stb. vonatkozásához hasonló súlyú, ez a körülmény a fond, állag szavakkal kifejezett címében szerepel. Látszólagos ellentmondásként a másolatos jellegű fondok, elsősorban a gyűjtemények körében előadódik, hogy a kor a másolt eredeti anyag korára vonatkozik. Olyan esetekben, amelyekben az iratanyag természeténél fogva aránytalanul sok időt kívánt volna az iratok korát pontosabban megállapítani, egyelőre az évtized vagy esetleg az évszázad jelölésével oldottuk meg a kérdést. A fondjegyzék iratfolyóméterben adja meg a felsorolt törzsegységek terjedelmét. Mivel ez a mértékegység a raktári helyigénnyel van összefüggésben eredendően, a szakmailag nem éppen következetes gyakorlatban a raktári egységeknek lényegében csak az egyik kiterjedését méri (fekvő doboz magassága, kötetek, irattartók, tékák gerincszélessége, vastagsága). A hagyományostól eltérő adathordozók, pl. a mikrofilmek, a magnószalagok, a legkülönbözőbb méretű