Veszprém vármegye 1696., 1715. és 1720. évi összeírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 17. (Veszprém, 2002)

Bevezető

nált pozsonyi köblöt bonyolult számításokkal búzavetésre számították át, függetlenül attól, hogy milyen gabonát termeltek az adott területen.

20 A mezővárosok összeírásánál - ellentétben az 1715. évi gyakorlattal - az iparosokat nem jelölték meg név szerint, így ebből csak a céhek összlétszámát és jövedelmi viszonyait ismerhetjük meg. A vármegye helységeinek részletes összeírását - az 1715. évihez hasonlóan - települések szerint feldolgozott kivonatos összesítés követi. Található itt még megyei szintű összesítés a földek, rétek és szőlők számadatairól, a kedvező és kedvezőtlen adottságokról. Az egyéb mellékletek között az összeírás helyi sajátosságairól olvashatjuk az összeírok néhány észrevételét. A további mellékleteket regeszta formájában, tartalmi kivonatként közöljük: ezek az iratok az összeírás alá nem eső vecseszéki prédiális, valamint a kuriális falvak kiváltságairól szólnak, illetve a megye adóterheinek mérséklését kérvényezik. Az 1720. évi összeírás Veszprém vármegye 120 településéről tesz említést: 7 mezőváros, 82 jobbágyfalu, 26 kuriális falu, 3 praediális falu, 1 pusztává lett helység (Ihászi) és 1 kiváltságos falu (Szentgál). Az országos összeírás ismét csalódást okozott: sem az udvar, sem a rendek nem érezték alkalmasnak az eredményt céljaik eléréséhez. így az adó kivetése és elosztása a korábbi gyakorlat szerint folytatódott. A kiadás alapjául szolgáló forrás a Magyar Országos Levéltárban, a Regnikoláris levéltárban, az Archivum regni anyagában, az országos összeírások sorozatában (MOLN-79) található a Ladula KK No. 11. régi jelzet alatt.

21 Csonka vármegyei példányát a Veszprém Megyei Levéltár Veszprém vármegye nemesi közgyűlésének iratai között őrzi (VemL ÍV l/h). Bevezetőnkben igyekeztünk megvilágítani a három összeírás nyújtotta kutatási lehetőségeket. Bármilyen gazdag is azonban ez a forrásanyag, a kutatónak mindig szem előtt kell tartania felhasználhatóságának korlátait. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az itt következő adatok önmagukban sohasem állhatnak meg, szükséges azok összevetése más forrásokkal. Mint fentebb már kifejtettük, nem a vármegye teljes lakosságáról kapunk képet, hanem annak az adózásba bevonható rétegeiről. A nemesség féltve őrzött előjoga volt az adómentesség, amelyen a bécsi udvar sikertelenül próbált rést ütni. A legszegényebbek (cselédek, béresek, juhászok stb.) pedig anyagi helyzetüknél fogva estek kívül az adóösszeírások hatókörén. A megyében szép számmal megjelent falumonográfiák és más helytörténeti munkák szerzői nem egyszer közöltek már az összeírásokból részleteket, névsorokat, hivatkoztak adataira. Nem ismeretlen hát e forrás a helytörténészek előtt, mégis reméljük, hogy kiadványunk - elsősorban a nyelvi akadályok megszüntetése révén - szélesebb körben válik hasznos kézikönyvvé. Acsády Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720-21. Budapest, 1896. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam XII.) 19.1. Országos Levéltár. Regnicolaris levéltár. (Levéltári alapleltárak 1/6.) 123. 1.