Veszprém vármegye 1696., 1715. és 1720. évi összeírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 17. (Veszprém, 2002)

Bevezető

got mint elméleti alapot megemelték beszállásolás esetén 2-1-1/2, áradásoknál 1-1/2, rét- és legelőhiánynál 1-3/4-1/2 jobbágygazdasággal. Vagyis valójában minden községben 4 jobbágygazdaságnál több jobbágygazdaságot számoltak 1 portára. Az így kapott - településenként más és más - kulcsszámot vetették össze a jobbágygazdaságok korábban kiszámított „fiktív" számával. E két szám hányadosa adja azután azt a portaszámot, amely alapján a községre jutó adó mértéke kiszámítható. E számítási mód következtében mindenütt 480 mérősnél nagyobb földterület adott ki 1 portát, az adóalap így alacsonyabbá vált annál, mint hogyha a jobbágytelkek tényleges száma alapján határozták volna meg a portaszámot.

14 Az összeírás anyaga a Magyar Országos Levéltárban, a Magyar Kamara archívumába tartozó portaösszeírások (Conscriptiones portarum, MOL-E-158) sorozatában, Veszprém vármegye rovásadóösszeírás-kötetében (1531-1696) található.

15 Az 1715. évi összeírás A Rákóczi-szabadságharc befejezését (1711) követő évtizedekben gyakran készültek országos és helyi összeírások is. A konszolidálódó politikai viszonyok maguk után vonták a gazdasági élet fellendülését, így megnőtt a kereslet a földművelő parasztság iránt. Szélesebb körű migrációs folyamatok indultak. Elpusztásodott településeket telepítettek be földesuraik, a gyérebb lakosságú helységekben újabb családok letelepítésével növelték a munkaerőt. A helyi adó meghatározását a mobilitás és az anyagi gyarapodás nehezebbé, illetve bonyolultabbá tette, s eközben megnőtt a közigazgatás általános adatigénye is, így szükségszerűen gyakrabban írták össze a lakosságot.

16 Az 1715. évi LVII. tc. alapján elrendelt és végrehajtott összeírás portaszámokat nem adott meg, hanem csak a számítások alapját képező tényezőket vette számba. Ennek egyik oka - mint már említettük - az Európában ekkortájt elterjedő földadó leplezett módon való bevezetésére tett kísérlet volt. (Ehhez mérnökök által készített pontos kataszteri felmérésekre lett volna szükség. A királyi udvar ezt nyíltan nem merte felvállalni, hiszen bizonyosan nagy ellenállást váltott volna ki a magyar rendekből.) Az új adózási rendszer bevezetésének másik mozgatórugója az volt, hogy a kincstár szerette volna biztos alapokra helyezni és így növelni az adóbevételeit. Bizonyára szerepet játszott az új szemléletű összeírás elindításában az is, hogy a vármegyék által gyakran felpanaszolt, nagy és aránytalan adóterhek arányosítása megtörténjen.

17 A kiadott utasítások, kérdőpontok azonban mégsem határolták körül elég pontosan, mit is kellene felmérni. A végrehajtásra megadott idő is túl rövid volt, így az összeírok a korábbinál egységesebb szemlélet és módszer ellenére sem tudták megfelelően számba venni az ország adózóképességét. A probléma már ott elkezdődött, hogy kiket is kell összeírni. Például Veszprém vármegye összeírásában is gyakran szerepelnek olyan hazátlan zsellérek, akiket az eredeti elképzelés szerint nem is kellett volna össze14 Vö.: Bakács István: A dicalis összeírások. 77.1. 15 Magyar Országos Levéltár. [A] Magyar Kamara Archívuma. Repertórium. Összeállította: Maksay Ferenc. Budapest, 1975. (Levéltári leltárak 63) 113.1. 16 Pest-Pilis-Solt vármegye 1728. évi regnicoláris összeírása, I. 10.1. 17 Dávid Zoltán: Az 1715-20. évi összeírás. 146-148.1.