Veszprém vármegye 1696., 1715. és 1720. évi összeírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 17. (Veszprém, 2002)

Bevezető

sítására minden vármegyét más vármegye kiküldöttei írtak össze. Veszprém vármegyébe Pozsony vármegyei összeírok érkeztek. A falvakat a három szolgabíró nevével megnevezett járások szerint vették sorra. A településenkénti rovatos részeket követő összegzéseket az eredeti táblázatos forma helyett folyamatos szöveggé feloldva közöljük. (Ezzel feleslegessé vált a jobbágy és a porta rovat, ezért elhagytuk őket.) Az összeírás táblázatos részeiben a következő rovatok szerepelnek: 1. A paraszti falvakban a jobbágyok és a zsellérek neve; a mezővárosokban és a várakban a városlakók, inscriptionalisták, várőrök (katonaság), kurialista, armalista és más birtokos nemesek neve (a továbbiakban: A lakosok neve). 2. A telek nagysága: a falvakban egész, illetve fél-, negyed- és nyolcadtelkek, a mezővárosokban ház, házikó megjelöléssel (a továbbiakban: Telek). 3. A szántó, illetve a vetésterület nagysága pozsonyi mérőben (a továbbiakban: Szántó, mérős). 4. A szőlőterület nagysága kapásban (a továbbiakban: Szőlő, kapás). 5. Az előbbi szőlő termésmennyisége urnában (a továbbiakban: Termése, urna). Ezt követi a település szöveges jellemzése, amely kedvező és kedvezőtlen adottságainak felsorolásából áll. A rétek, legelők, erdők állapota mellett a helységre jellemző haszonvételeket (malom, halászat, szőlő) is összeírták. A káros hatással járó adottságok közül leggyakoribbak a folyóvizek áradásai, a madarak kártevései a vetésben. Külön figyelmet fordítottak a beszállásolások mértékének megállapítására. Az összesen 108 lakott helyből

13 75 jobbágyfalu. Közöttük találhatjuk Noszlop községet, amely felerészben jobbágyfalu, felerészben kuriális falu. Kun János második szolgabíró járásában a jobbágyfalvak között 3 mezőváros is összeírásra került: Devecser, Vásárhely és Tüskevár, melyekről az összegzésben derül ki, hogy nem is kellett volna őket számba venni. Utána következik 5, várral bíró település (közülük mezőváros Pápa és Veszprém), majd a 25 nemesi község (Noszlop itt is szerepel!). Ez utóbbiaknál csak a szőlőterületük nagyságára és termékenységére vonatkozó adatok lettek kimutatva. Majd az Alsó járás 19 falvát sújtó különleges terhek leírása következik. Végül a jobbágytelepülések újabb sorozata jön, amelyben a kivetendő adó alapját jelentő portaszám kiszámítása olvasható. A fordítás szóhasználatát illetően megjegyzendő, hogy a telkek és a szántók összegzésénél, valamint a porták kiszámításánál használt jobbágy (colonus) fogalom alatt jobbágygazdaságot kell érteni, és nem a jobbágyot mint személyt. Az országgyűlési utasítás szerint elméletben 120 pozsonyi mérő tett ki egy jobbágygazdaságot és 4 jobbágygazdaság (azaz 480 mérő) 1 portát. De, miután a valóságban a jobbágytelkekhez, azaz a jobbágygazdaságokhoz szinte mindig 120 mérősnél kisebb, ugyanakkor telkenként különböző méretű, megművelt szántók tartoztak, a következő, kissé talán bonyolultnak tűnő számítási módot alkalmazták. Minden településnél, a jobbágytelkek (jobbágygazdaságok) tényleges számától függetlenül, pusztán az összegzett mérőszámokat figyelembe véve - az említett 120 mérős alap segítségével - meghatározták a jobbágygazdaságok „fiktív" számát. Ugyanakkor az összeírás végén található portaszámításnál a különböző kedvezőtlen adottságok miatt az 1 portára eső 4 jobbágygazdasá13 Veszprém megye helytörténeti lexikona (53. 1.) 105 lakott helyet említ. A szerzők valamilyen oknál fogva nem számolták a lakott helyek közé a portát nem alkotó Devecser, Vásárhely és Tüskevár mezővárosokat.