Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Hogy gondolatlanul ne szólQ], Mindent előre megfontolj. Hebehurgya szélességgel Semmi se megy ki jó véggel. Az illendőség határát megtartsd, Másként vallod kárát. Ha rád érik a prüsszentés, vagy ásítás, vagy köhentés, Takard el szád keszkenőddel avagy tsak a tenyereddel. Szépen köszönj mindeneknek, Nagyoknak mint kissebbeknek. A köszöntést köszöntéssel Fogadd el kész[sz]ivüséggel. Az erkölcsi szabályok olyan útmutatásokat adtak, arra nevelték az ifjúságot, hogy a tekintélyrendű társadalomba problémamentesen beilleszkedhessenek. A normákat elfogadó, azokkal azonosuló egyén számíüiatott arra, hogy a falusi közösség és a tágabb környezet is tisztelni, becsülni fogja. A regulák gyermekképe a felnőtt társadalomnak alárendelt helyzetű gyermeket tükröz, akinek megszabott helye van a mindennapi életben; az asztalnál éppúgy, mint az iskolában; az ünnepnapokon vagy ünnepi alkalmakkor a templomban. Külön is figyelemre érdemes, hogy a szabályok tiltották a játékokat. Nemcsak veszélyeseket, mint amelyekről itt szó esik; a mély vízben való fürdést, a szánkázást, hanem a korabeli pedagógiai felfogás szerint a fára mászás, a labdajáték is tilos volt. A korszak újabb népiskolai tantervét 1847-ben vezették be. A tantervben a tananyagot ismételten 6 évre bontották, a következőképpen. Az első évben megtanulták az olvasás elemeit: tábláról megismerték a kis- és nagybetűket, a magán- és mássalhangzókat, a szótagokat és szavakat, könyvből gyakorolták az olvasást. Vallástanból gyakori olvasással megtanulták a legfontosabb imákat és könyörgéseket. Elsajátítottak egy-két könnyebb éneket: a szövegét olvasással, a dallamát hallás után. írásból: az írás elemeit, az egyes betűket, mondatok szerkesztését krétával gyakorolták. A második évben vallástanból elsajátították az összes szokásos imát és könyörgést, beleértve az apostoli hitformát és a tízparancsolatot. A szent történeteket a Kis história c. tankönyvből olvasták. A keresztyén etikát és az illemszabályokat verses formában, szavalatként tanulták meg. A helyes és értelmes olvasást az énekes könyvből, a helyesírást és szépírást íróeszközeikkel gyakorolták. Számtanból a 4 alapműveletet vették át fejben és írásban (krétával és tollal). Énekből megtanulták a