Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

hangjegyeket, az énekes zsoltárokat, a hétköznapi, reggeli, esti énekek „első verseit" ,hangzataikkal". Új tantágyként kezdték tanulni a földrajzot; Magyarhon ismeretét a Hármas kis tükör c. tankönyvből tanulták, amely verses országleírás volt. A harmadik tanévben vallástanból Tóth Ferenc katekizmusát a 164. kérdésig, a szentírást Hübner tankönyvéből vették (25 történetet „okos válogatással"). írásból a helyesírás szabályait tanulták és a gyakorlatban alkalmazták nyomtatott példányok szerint. Folytatódott a helyes és értelmes olvasás gyakorlása az énekeskönyvből és a bibliából. Számtanból az „elvont és alkalmazott számolást" összetettebb példákon gyakorolták az ún. hármas szabályig. Énekből a csillaggal jelölt zsoltárokat, az ünnepi énekeket vették „hangjegyek szerént". Földrajzból a föld részeit, gazdaságtanból a ,Jcözéletben szükségesebb" tudnivalókat ismerték meg. A negyedik tanévben vallástanból TóÜi Ferenc katekizmusában az erkölcsi rész végéig jutottak, Hübner tankönyvéből az ószövetségi történeteket válogatva vették át. A természettan körében Tarczy Lajos tankönyvéből a „nép közt uralkodó babonák" magyarázatát tanulták. Számtanból az ún. társas szabályt, a térmértékeket, távol ságmeghatározást, időfelosztást, a forgalomban lévő pénzeket, súlymértékeket ismerték meg. Földrajzból Európa általános és részletes ismeretére tettek szert. Énekből minden énekelhető zsoltárt ismerniük kellett; a katekizmusi énekeket hangjegyek szerint énekelték. Az olvasást a bibliából, az írást „nyomott példányokról", azaz nyomtatványokról gyakorolták. Az ötödik tanévben: Tóüi Ferenc katekizmusának végéig, Hübner újszövetségi történeteinek végéig jutottak. Gyakorolták az írást. Az olvasás már nemcsak a biblia olvasását, hanem a bibliai helyek visszakeresését is jelentette. Számtanban ismételték az eddigieket, ezenfelül megtanulták a különböző pénznemek átváltását: pl. az aranypénzt ezüstre, az ezüstöt papírpénzre. Énekből a zsoltárokat, az alkalmi énekeket (hangjegyek szerint), továbbá a nem „zsoltár nótáira", vagyis dallamára írt halotti énekeket sajátították el. Földrajzból a világ többi részével ismerkedtek, különösen a Szentfölddel (Palesztinával) és az osztrák birodalommal. Vallástörténetből a reformáció történetét tanulták. Gazdaságtant, rövid egészségtant is vettek (nem részletezett tematika szerint). A hatodik tanévben vallástanból a Heidelbergi Káté 65-80. kérdését, Hübnerből az ó- és újszövetséget ismételték „önbeszéd módjokkal", azaz saját szavaikkal. Vasárnaponként, különösen vizsgák után, nagypéntekig az „úrasztalához" való felkészítés folyt. Az olvasás a biblia használatát, helyek kikeresését, mondatok elsajátítását szolgálta. Számtanból, énekből, földrajzból már ismételtek, írásban viszont újat is tanultak. „Tanittassanak a' fogalmazásban, levelek, folyamodványok, adós és kötlevélek, nyugtatványok Írásában gyakoroltassanak." - hangzott az utasítás. Ekkor már kéziratok olvasását is megtanulták, s naponta végeztek írásgyakorlatot. Újnak számított a Magyarhon története és a mezei rendőrségi szabályok. Ez utóbbiak a mezei gazdálkodásra (pl. kártételekre) vonatkozó rendészeti ismereteket jelentették. A tantervet az egyházmegye Népnevelési Választmányának szózata egészítette ki, amely arra kötelezete a tanítókat, hogy hivatalukat lelkiismeretesen lássák el. Ha jegyzők, e teendőiket iskolai órák után végezzék. Tanítóként vezessenek anyaköny-