Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

tették, királyi teljhatalmunkkal és különös kegyelmünkkel Magyarországunk és kapcsolt részei bizonyos és kétségbevonhatatlan nemeseinek rendjébe és számába újra és ismét besoroltuk, beiktattuk és felvettük. Beleegyeztünk és biztos tudomásunk, valamint lelki elhatározásunk szerint megengedtük, hogy nevezettek mostantól kezdve ezután mindig, minden jövendő örök időkben mindazokat a kegyeket, megkülönböztetéseket, kedvezményeket, kiváltságokat, szabadságokat, jogokat, előjogokat és mentességeket, amelyeket Magyarországunknak és kapcsolt részeinek többi biztos, régi és kétségbevonhatatlan nemesei eleddig bármiképpen, jog, vagy ősi szokás alapján használtak és élveztek, használnak és élveznek, használni, gyakorolni és élvezni tudják és bírják és mindkét nembeli összes örököseik és utódaik bírják és tudják. Ezen irántuk tanúsított kegyelmünknek, kegyességünknek és bőkezűségünknek bizonyságául, és igazi és kétségbevonhatatlan nemességük jeléül a következő címert, azaz nemesi jelvényt, mégpedig: a hadi pajzs egyenesen álló és kék színű: alját zöld mező foglalja el; ezen saját természetes színével ábrázolt daru látható, mely nyakát magasba emeli, egyik lábát feltartja, a másikon őrködőhöz hasonlóan áll a pajzs jobb oldala felé körültekintve; a pajzs nyugvó rostélyos, vagy nyitott katonai sisak, királyi koronával díszített, belőle egy magyar katona növekedik ki fél testével; öltözéke: sastollakkal ékesített vörös ruha, fejére tett kucsma, jobbjában kihúzott kardot nyújt előre; a sisak tetejéről vagy csupjáról takarók, vagy sallangok, jobbról aranysárgák és kékek, balról ezüstszürkék és vörösek, ömlenek csinosan a pajzs szélei felé, s magát a pajzsot szépen és bájosan ékesítik; mindez jelen oklevelünk kezdetén, vagyis fejénél szemlélhető, amint azt a festő gyakorlott kézzel és művészettel, saját eredeti színűkkel pontosan megfestette és világosan a néző szeme elé tárta, - kegyesen adtuk és adományoztuk Balogh Istvánnak és általa a fennebb névszerint felsorolt személyeknek, az ő mindkét nembeli összes örököseinek és utódainak. Elhatároztuk és biztos tudásunk és lelki elhatározásunk szerint megengedtük, hogy nevezettek mostantól kezdve ezután mindig, minden jövendő örök időkben ezt a címerpajzsot, vagy nemesi jelvényt Magyarországunk és kapcsolt részei más igazi és kétségbevonhatatlan nemeseinek szokása szerint ugyanazon jogok, előjogok, kedvezmények, szabadságok, kiváltságok és mentességek mellett, amelyeket természettől fogva vagy ősi szokás alapján használtak és élveztek, használnak és élveznek, mindenütt; csatában, ütközetben, harcban, lándzsaversenyben, lovagjátékban, párbajban, bajviadalban és más bárminő minden egyes harci és nemesi gyakorlatban, továbbá pecséten, takarón, kárpiton, szőnyegen, gyűrűn, zászlón, pajzson, sátron, házon és sírbolton; egyszóval pedig bármilyen fajta ügyben, vagy vállalkozásban igaz, régi és kifogástalan nemesség címén, mert akarjuk és rendeljük, hogy e címen a nevezetteket mindenki, bármilyen állású, rangú, rendű, állapotú, méltóságú és kitünőségű ember legyen is, címereseknek és a kiváltságos rendhez tartozóknak mondja, nevezze, tartsa és becsülje, - hordani, viselni és azokat örökké használni, alkalmazni és élvezni tudják és bírják, mindkét nembeli összes örököseik és utódaik bírják és tudják, sőt megnemesítjük, adományozzuk és megengedjük jelen oklevelünk erejével.