Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

1389-ben Rátóti Gyulát is lovasi birtokosként tartották szánion. Különös módon jutott lovasi birtokhoz 1393-ban Vámosi (másként Ányos) Gergely. Szentkirályszabadi György fiát, Pált és annak feleségét, Ilonát rejtélyes körülmények között meggyilkolták. A veszprémi püspök Zsigmond királyhoz folyamodott, aki kedvelt hívének adományozta a királyra szállt birtokot.

66 1395. január 4-én a székes felié rvári ispotályos keresztesek konventje előtt vámosi Ányos Gergely mester, veszprémi várnagy, és Péter fia; valamint Kővágóörsi Miske fia, Mátyás a lovasi, faiszi és kővágóörsi (a mai felsőörsi) birtokok ügyében egyezkednek.

67 A vita abból keletkezett, hogy Ányos Gergely - szolgálatai fejében a maga és fia részére királyi adománylevelet szerzett az örökös nélkül elhalt Ilona nemesasszony (Szentkirályszabadi György fia Pál felségének) a faiszi, lovasi (Lowas) és kővágóörsi (felsőörsi) javaira. Ezekre azonban Kővágóörsi Mátyás is igényt tartott. Végül békés egyezséggel zárult az ügy: 80 márka ellenében Ányos és fia átadták a kérdéses lovasi és felsőörsi birtokokat. 1426-ban Rátóthi Gyulafi Zsigmond fia, Tamás a veszprémi káptalan előtt tiltakozik az ellen, hogy Rátóthi Gyula özvegye, Anglis asszony Keszi és Lovas (Lowas) zálogos birtokokat visszaváltsa. Gyulafi Tamás hatalmát jól kifejezi, hogy nem személyesen jelent meg a káptalan előtt, hanem szolgáját, Miskei Lőrinc fiát, Ferencet küldte maga helyett.

68 A középkor utolsó századában a veszprémi káptalan és a Rátót nemzetségből származó Gyulafi család mellett a fehérvári káptalan is a lovasi földesurak közé tartozott. Orsini Orsó pápai követ, teanoi püspök 1493. június 23-án hitelesíteti formában jóváhagyta a fehérvári káptalan birtokainak jegyzékét, amelyben Lovas (Lowas) is szerepelt.

69 A jegyzékben feltüntetett lovasi részbirtok valójában a káptalan egy tagjáé, az őrkanonoké volt. Az őrkanonokság (ctistodiatus) már 1349-ben birtokosként szerepelt Lovason.

70 Hatalmi súlyát növelte, hogy a Balaton mellékén még Akaiiban, Alsó- és Felsődörgicsén, Kékkúton, a Zánka melletti Sághon, továbbá Kisfaludon is területeket szerzett.

71 A Zalában, Somogyban szétszórt, de összességében jelentős birtoknak köszönhető, hogy az őrkanonokság birtokjogát a török hódoltság korában is megőrizte és megvédte Lovason. HOLUB József: Zala megye története a középkorban. A községek története I—

III. (Kézirat) Pécs, 1933. Lovas szócikk. 66 FEJÉR, Georgias: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiaslicus ac civilis. I-XI. Budae, 1829-1844. Az oklevél: X/8. 363. 61 Az oklevelet közli: HO III. Győr, 1866. 251-253. 68 NAGY Imre-VÉGHELY Dezsö-NAGY Gyula: Zala vármegye története. Oklevéltár. II. Bp., 1890. 455. 69 LUKCSICS Josephus (ed.): Monumenta romána episcopatus Vesprimiensis. Tom. IV. Budapestini, 1907. 48-51. A jegyzék Lovast több faluval (pl. Kisfaluddal, Szentpéterfaluddal, Kékkúltal, Sár-, Akaii-, Boldogasszony-Dörgicsével stb.) együtt Veszprém megyéhez sorolja. 70 BOJT Lajos: A fejérvári őrkanonokság (ctistodiatus) birtokának története a XVIII. század végétől 1833-ig. Gazdaságtörténeti értekezés. Bp., 1933. 24. 71 Uo. 17.