Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Utolsóként megemlítjük a herceg Esterházy család levéltárában fennmaradt azon oklevelet, amely arról tudósít, hogy a veszprémi káptalan 1520-ban cserével megszerezte Gyulafi [Gyulaffy] István lovasi birtokrészeit.

72 A középkor végére a veszprémi káptalan kétségtelenül a község legnagyobb birtokosa lelt. A testület 36 (vagy annál kevesebb) kanonokját három nagy uradalom (a veszprémi, zalai és somogyi-tolnai) és egy külön kezelt Veszprém megyei falu, Nagygyimót tartotta el. A birtokok száma megközelítette a 60-at. A birtokok jövedelmét 2 divizor kezelte és osztotta fel; az egyes uradalmak élén választott dékán állt; a veszprémi dékánt világi tiszttartó (officiális) segítette munkájában. A káptalan a püspöki tizedszedés jogát bérelte: az egyházmegye területén a gabona és bortized negyedét, néhol egészét beszedhette. A Balaton-felvidéki birtokokon - így Lovason - a teljes tizedet és kilencedet is természetben hajtották be. A káptalan tagjai rangjuknak, tisztüknek megfelelően részesedtek az értékesített járandóságokból. A malomjövedelmeket például csak a nagyprépost, a kántor, lektor és az őrkanonok között osztották fel. A lovasi jövedelmeket rendszerint egy-egy kisebb rangú (magisternek nevezett) kanonok kapta, de előfordult, hogy a nagyprépostnak (1522, 1527) vagy a lektornak (1523) ítélték oda a lovasi és Lovas környéki adókat.

73 A káptalani számadáskönyv lapjain a lovasi malmok viszonylag későn tűnnek fel. 1528-ban olvashatunk róluk először, s csupán annyit tudhatunk meg róluk, hogy a káptalan meghatározott pénzösszegért (cenzus) bérbe adva hasznosította azokat. 1533-ban is csak annyit jegyeztek fel, hogy Lovason malmok vannak és cenzust fizetnek a használatukért.

74 Működésük jóval korábbra nyúlhatott vissza. A káptalan a szőlők terméséből kilencedet is szedett.

75 Az egyházi tizedet az elcsépelt termés után adták a jobbágyok, akiknek Veszprémbe kellett szállítani a dézsmát. A szőlők után is beszedték a tizedet. A jobbágyok az egyéb szolgáltatásokat szükség szerint teljesítették. 1524-ben, amikor Szalaliázi Tamás került a veszprémi püspöki székbe s javadalmát összeírták, Csopakon 33 külső (extraneus) szőlőbirtokost regisztráltak. A szőlőbirtokosok a kilenceden és tizeden felül fejenként évente 2-2 kalácsot, 2 véka zabot, l-l kappant szolgáltattak a nagyúr éléskamrájába. A püspökségnek csak Csopakon volt jobbágya. A 4 egész telkes jobbágy évente l-l forint cenzust fizettek.

76 Az adatok alapján elképzelhetjük a káptalan lovasi szőlőhegyén lévő külső birtokosok szolgáltatásait is. A veszprémi püspök a káptalannál is nagyobb, jelentősebb nagybirtokos volt. Két várat (Sümeget és Veszprémet), három zalai mezővárost (Sümeg, Zalaeger2 HOLUB József: Zala megye története a középkorban. A községek története I—

III.(Kézirat) Pécs, 1933. Lovas címszó alatt. 13 KREDICS László-MADARÁSZ Lajos-SOLYMOSI László: A veszprémi káptalan számadáskönyve 1495-1534. Liber divisorum capituli Vesprimiensis. Veszprém, 1997.VII-XVI. 74 Uo. 302., 307. In Lowas: de molendinis in Lowas solvitur cenzus. (1528) In Lovas sunt molendina. Solvit censum. (1533) 75 A kilenced - a tizedhez hasonlóan - a termés 10 %-át jelentette. 76 KREDICS László-SOLYMOSI László: A veszprémi püspökség 1424. évi urbáriuma. Urbárium episcopatus Vesprimiensis anno MDXXIV. Bp., 1993. 27-29.