Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

laktak. Szentgálon királyi pecérek (caniferi), pohárnokok, majd királyi vadászok; Alsóörsön, Barnagon és Vámoson a királyné szakácsai éltek. Villa re ginalisnak, királynéi falunak számított Lovas is, ahol a királyné tárnokai, más források szerint udvarnokok és ágykészítők (lectislcrnarii) éltek.

54 Az utóbbiak valószínűleg valamilyen templomi (szakrális) szolgáltatással tartoztak. A királyi birtokadományozásnak köszönhetően a X1II-XIV. században a birtokszerkezet átalakult: fokozatosan megszűnt a királyi birtoklás, Lovason is egyházi és világi birtokosok tűntek fel. A veszprémi káptalan, a bakonybéli apátság és a Rátót nemzetségbeliek, Szentkirályszabadjai Pál, Ányos Gergely neve egyaránt előfordul az oklevelekben. A XV. században a veszprémi káptalan, a fehérvári őrkanonokság, a Rátóti-Gyulafi család szerepel a birtokosok között. A veszprémi káptalan 1290-ben vetette meg a lábát Lovason.

55 Erzsébet királyné ekkor cserébe adta neki a lovasi tárnokok földjét. Az 1290-es években már a bakonybéli bencés apátság is szőlőbirtokos Lovason. Nem tudjuk, hogy mikor s mi módon jutott a birtokhoz, csak azt, hogy birtoklása 1301. április 9-én szűnt meg, amikor nemes jobbágyainak - Byn (Bény) ispánnak és Izsépfia Mártonnak a tanácsára - 10 bécsi márkáért eladta a szőlőt Felsőörsi Péternek (Petrus de Vrs superiori).

56 Az oklevélből kiderül, hog}' a Lovas (Luos) helységben lévő szőleit az apátság a felső- és alsóörsi szőlőmunkásokkal műveltette, akik a veszprémi káptalannal kötött csereszerződés révén kerültek a konventhez. Kötelezettségüknek mind-addig eleget is tettek, amíg Márkfia István erőszakoskodásai miatt el kellett menekülniük. Ekkor a műveletlenül álló, Béltől (Bakonybéltől) távol eső birtok pusztulásnak indult. Henrik, a Szent Mórról elnevezett béli apátság apátja (1301— 1303) az említett két nemes jobbágy javaslatára, „nyomasztó szegénységén" enyhítendő, az eladás mellett döntött. Az adásvételt oklevélbe foglalta, saját pecsétjével megerősítette, az új tulajdonost pedig Bény ispán segítségével bevezette a szőlők birtoklásába. A birtok átadása a feudális jog szerint ünnepi aktus keretében, a szomszédok jelenlétében, a szőlőföld tényleges kézbe adásával történt. Ezt a szemléletet tükrözi a megfogalmazás is, hogy az ispán kezével (per manus comitis Byn) vitte végbe a beiktatást. Amikor 1323-ban a Rátót nembéli Eörsi Renold fia, Miske és a veszprémi káptalan birtokot cseréltek, a birtokok között Lovast (Loas) is említik.

57 A cserét (concambium) a székesfehérvári káptalan előtt 1323. július 31-én Mihály veszprémi kanonok és a Rátót nemzetségbeli Eörsi Renold fia Miske mester (Pál és Jakab nevű fiával) ütik nyélbe. Az oklevél kiállításánál a fehérvári káptalan részéről László nagyprépost és királyi alkancellár, Péter éneklőkanonok. János őrkanonok és Mihály dékán voltjelen. 54 GUTHEIL Jenő: Az Árpád-kori Veszprém. 1977. 113. 55 HOLUB József: Zala megye története a középkorban. A községek története. I—

III. (Kézirat) Pécs, 1933. Lovas címszó. Az oklevelet a Hazai Okmánytár közölte először. 56 Az oklevelet közli SÖRÖS Pongrácz: A bakonybéli apátság története. PRT VIII. Bp., 1903. 303. 57 NAGY Imre-VÉGHELY Dezső-NAGY Gyula: Zala vármegye története. Oklevéltár. I. Bp., 1886. 168171.