Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

nakkor természetesen létrehozza azokat a termelőeszközöket is, amelyekkel termékeit előállítja. Az „alapvető szükségletek" fogalma nem állandó, hanem az ember fejlődésével lépést tartva változik. Legalacsonyabb fokon a - talán még nem is mindennapi - táplálkozásra szorítkozik, amellyel életben tarüiatja magát és faját; legmagasabb fokát még csak elképzelni sem lehet, mert az a technika utópisztikus iramú fejlődésével párhuzamban állva, nem tűr határt. A lovasi leletek bányászattörténeti jelentősége GRIME'S GRAVES Önkéntelenül felvetődik azonban bennünk, lehetséges-e, hogy az őskőkor embere kizárólag csak festékért hatolt a föld felszíne alá, s nem bányászta például a legalább ugyanolyan életfontosságú eszköz-nyersanyagot, a kovaféléket, amelyeknek hatalmas, gazdag feltárási helyeit az átmeneti kőkortól kezdődőleg oly jól ismerjük? A kérdés átvezet a bányászat fejlődéstörténetének területére. Nem mondhatjuk, vagy legalábbis nem állíthatjuk biztosan, hogy az ősember azidőben kizárólag festéket bányászott, hiszen viszonylag kevéssé ismerjük ténykedéseit. Eddig a figyelem elsősorban és főként a barlangi és a szabad ég alatti lakótelepekre irányult. A festékbányászatra is csak egyetlen lovasi adatunk van, s ez is csak néhány esztendő óta ismert, amint ezt fentebb elmondottuk. 11. sz. kép Az angliai Grimes Graves-i mezolit kovabánya alaprajza. Az alaprajzon középen a főakna látható, amelyből szétágazik a tárnák bonyolult rendszere (Clark után) agancs-csakany Vannak azonban olyan régebbi megfigyelések, amelyek most, a lovasi lelet alapján új megvilágítást nyernek. Több szerző felveti ugyanis, hogy az újabb kőkor