Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

nakkor természetesen létrehozza azokat a termelőeszközöket is, amelyekkel termé­keit előállítja. Az „alapvető szükségletek" fogalma nem állandó, hanem az ember fejlődésével lépést tartva változik. Legalacsonyabb fokon a - talán még nem is mindennapi - táplálkozásra szorítkozik, amellyel életben tarüiatja magát és faját; legmagasabb fokát még csak elképzelni sem lehet, mert az a technika utópisztikus iramú fejlődésével párhuzamban állva, nem tűr határt. A lovasi leletek bányászattörténeti jelentősége GRIME'S GRAVES Önkéntelenül felvetődik azonban bennünk, lehetséges-e, hogy az őskőkor embere kizárólag csak festékért hatolt a föld felszíne alá, s nem bányászta például a lega­lább ugyanolyan életfontos­ságú eszköz-nyersanyagot, a kovaféléket, amelyeknek hatal­mas, gazdag feltárási helyeit az átmeneti kőkortól kezdődő­leg oly jól ismerjük? A kérdés átvezet a bányászat fejlődéstörténetének területére. Nem mondhatjuk, vagy lega­lábbis nem állíthatjuk biztosan, hogy az ősember azidőben kizá­rólag festéket bányászott, hiszen viszonylag kevéssé ismerjük ténykedéseit. Eddig a figyelem elsősorban és főként a barlangi és a szabad ég alatti lakótelepek­re irányult. A festékbányászatra is csak egyetlen lovasi adatunk van, s ez is csak néhány esztendő óta ismert, amint ezt fentebb elmondottuk. 11. sz. kép Az angliai Grimes Graves-i mezolit kovabánya alapraj­za. Az alaprajzon középen a főakna látható, amelyből szétágazik a tárnák bonyo­lult rendszere (Clark után) agancs-csakany Vannak azonban olyan régebbi megfigyelések, amelyek most, a lovasi lelet alapján új megvilágítást nyernek. Több szerző felveti ugyanis, hogy az újabb kőkor

Next

/
Thumbnails
Contents