Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Gyakoriak az óriásgím csökevényes lábközépcsontjából faragott árak, bordákból, csövescsontokból és agancsból készült hegyes, éles szerszámok, amelyek mind a többé-kevésbé laza festékanyag vajasára, kitermelésére alkalmasak. Leginkább az volt meglepő, hogy ezek az eszközfeleségek - a babérlevél alakú lándzsa heggyel szemben - valamennyi más őskőkori eszköztől különböznek, hasonlóak azonban az átmeneti és neolitikus kőkor eszközeihez. Fontos következtetést lehet levonni ebből. Az őskőkori ősember lelőhelyeken azokat a kova- és csontcszközöket találjuk, amelyekre az embernek az akkori körülmények között feltétlen szüksége volt élete fenntartásához. Ilyenek a vadászeszközök, a ruhakészítéshez szükséges bőrfejtőkések és vakarok, a famegmunkáláshoz való kaparok, fúrók stb. Lovason, az egyetlen őskőkori bányatelepen ezektől eltérő eszközöket látunk. Az átmeneti kőkor előhaladottab, magasabb igényű embercinek szükségletei már széles körűek voltak. Fejlett kunyhókat épített, bányászott, valószínűleg már kezdetleges csónakokat is készített, és így tovább. Ezeknek az embereknek eszközeihez hasonlítanak a lovasiak. Azt a tanulságot vonhatjuk le ebből, hogy az ember mindig olyan eszközöket készített, - tudott készíteni - amilyenekkel legjobban elégíütette ki szükségleteit. Szüksége volt festékanyagra - még visszatérünk arra, hogy miért - tehát ha másként nem juüiatott hozzá, bányászta, és munkájához olyan fejlett eszközöket készített, amelyek sok ezer évvel „megelőzték korukat". Megállapításunk helyességét lemérhetjük egy másik példán is. Az őskőkorban általában nem használtak összetettebb eszközöket. Csak a lándzsa és nyílvessző állott fanyélből és a kő- vagy csontcsúcsból, továbbá az íjat építették össze a rugalmas faágból és az idegből. Ott azonban, ahol valamilyen speciális munkát kellett elvégezniök, például kunyhót építettek és ehhez favágó- és ásószerszámokra volt szükségük, azonnal kialakították a nyeles, baltaszerű eszközöket. Ilyen agancsnyelű és kőhegyű baltákat lehet nagyritkán az Ukrán SZSZK

33 és Csehszlovákia

34 löszvidékein találni, a jégkor végefelé ott élő mammutvadászok eszközei között. Az átmeneti kőkor végével a baltafélék is mindennapossá válnak. Lovason, ahol a bányászmunka csákányszerű eszközöket igényel, szintén kifejlődtek a nyeles, összetett szerszámok, amelyek a maguk nemében, ismereteink szerint, a legidősebbek közé tartoznak. Az óriásgím és a jávorszarvas agancsából készítették a nyelet, s ennek mélyen árkolt vápájába erősítették bele az ugyancsak agancsból készült csákányszerű fejet. A bonyolult munka kitermelt egészen különleges eszközöket is: kanalasvésőket, kőékeket, szarvaslapockából készült lapátokat, vaddisznóagyarból alakított hegyes fejtőárakat, stb. Az értékes vörös por tárolására festéktartó tülköket készítettek: kivájták a vastagabb agancságak szivacsos belső állományát, s üregükben gyűjtötték a festéket. 33 Ma Ukrajna. j4 Ma Csehország és Szlovákia.