Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

nem kel[l] keresni". A vitás kérdéseket hagyományos módon: testamentum tételekor, vagy a hagyatéki eljárásnál (osztály) kell elrendezni.

127 A paraszti életről a fennmaradt szűkszavú bírói jegyzőkönyvek alig őriztek meg néhány momentumot. A közösségi élet javarésze szóbeliségben zajlott, írásbeli nyoma csak az önkormányzat működésének van. Az 1781 utáni békés együttélés időszakában, amikor a protestáns és katolikus felekezetek nyílt ellenségeskedése megszűnt, s a keresztény felekezetek bizonyos fokig közeledtek egymáshoz, az egyházaknak a vegyes házasságban élők okoztak gondot. A házassági kapcsolatok nyíltabbá válásával, az egyházak kontrolljának csökkenésével nőtt a vegyes házasságok száma, ami az adott egyházat anyagilag is hátrányosan érintette. Természetes, hogy e nemkívánatos jelenséget mindegyik egyház igyekezett megfékezni. 1841-ben, amikor a Veszprémi Református Egyházmegye összeíratta a vegyes házasokat, Alsóörsön 2, Lovason 3 házaspárt vettek számba. Alsóörsön Komáromi János református és Lengyel Katalin katolikus vallású lakos egy fiút és egy-két lányt, Csuka István református és Bontzfik Rozália római katolikus egy fiút és egy lányt nevelt. Lovason Varsányi János római katolikus és Fa Julianna református lakosok házasságából egy fiú és két lány, Szálai József római katolikus és Sipos Erzsébet református házasságából két fiú és egy lány született. A református Hamar Dánielnek és a római katolikus Bursits Máriának ekkor még nem volt gyermeke.

1 8 A házasság intézményét veszélyeztette a házasságon kívüli nemi élet, amely természetszerű következménye volt az érdekházasságoknak. Köztudott, hogy a hagyományos paraszti világban a házasságok túlnyomó része érdekliázasság volt, ami közvetítők útján, a szülők megegyezésével köttetett. A szerelmi, vagy tiltott kapcsolatok bomlasztották a házasság intézményét, s ezért tűzzel-vassal felléptek ellenük. Meglétükre ritkán, csak akkor derült fény, amikor már a , jnegesett" lányokat, asszonyokat, özvegyasszonyokat „vette szájára a falu nyelve". A „megesett személyek" természetesen titkolták terhességüket, s a szülést is igyekeztek rejtve elvégezni. Nemegyszer a szülés előtt elköltöztek, hogy idegen környezetben szülhessenek. A város védelmet jelentett. Veszprémet is szívesen keresték fel a megye minden részéből. A veszprémi XVIII-XIX. századi református anyakönyvek évente 1-4 törvénytelen születést tartalmaznak. Közöttük csak egy lovasi esetet találtunk. 1829 januárjában Metséri Éva hasonló céllal érkezett Veszprémbe, ahol január végén életet adott Mihály nevű gyermekének, akit január 26-án kereszteltek meg. Ángyán János lelkész feljegyezte, hogy a ,jnegesett személy" szülés előtt egy héttel jött a városba.

1 Az 1848 előtti évtizedekben többféle megosztottság jellemezte a lovasi társadalmat. Viszonylag merev határok húzódtak a vallási csoportok között: a református gazdaközönség kellő távolságot tartott a betelepült vagy itt lakó katolikus napszámos és cseléd réteg között. Az anyakönyvek tanúsága szerint viszonylag ritkán 12 VeML V. 334. Lovas község bírói és körrendeleti jkv. 1823. 128 DREL II. 217. Veszprémi Református Egyházmegye iratai. Közgyűlési iratok 1841. No. 238. „A" Veszprémi Esperestségbeli Ekklé'siákban lévő vegyes házasok öszveirása 1841-ben." 129 Veszprémi Református Egyház irattára. Keresztelési anyakönyv 1829.