Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

A lovasiak valószínűleg nem tettek eleget mindenben vállalt kötelezettségeiknek, mert az anyaegyház 1820-ban - az egyházkerület segítségével - egy újabb szerződésben rendezte a vitás kérdéseket. A megegyezést a dunántúli református egyházkerület szorgalmazta, amely 1820. május 25-én tartott közgyűlésén egy bizottságot küldött ki annak tisztázására, hogy a két közösség milyen arányban járuljon hozzá a lelkészi járandóság fizetéséhez. A deputáció tagjainak - siskei Oroszy Pál tótvázsonyi birtokosnak, Kotsi Horváüi Sámuelnak, továbbá Nagy István és Ángyán János prédikátoroknak - a vitás kérdést sikerült rendezniük, s a feleket kölcsönös megegyezésre ösztökélni.

100 Az 1820. november 22-én megkötött, 6 pontból álló egyezséggel hatályon kívül helyezték az előző, 1815. február 2-án aláírt szerződést. Kimondták, hogy az új egyezség az alsóörsi anyaegyház alakítása céljából jött létre; az alsóörsiek az anyaegyház felszámolását sosem fogják a „felsőbbségnél", az egyházkormányzatnál kezdeményezni. Szokás szerint művelik a lelkész földjeit, megadják újonnan megállapított járandóságát; a lovasiaknak - amennyiben anyaeklézsia alakítása mellett döntenek - ki fogják adni kegytárgyaikat: aranyozott tányérukat és aranyozott poharukat (kelyhüket). A szerződés a következő egyházi évtől, 1821 Gergely napjától lépett életbe. A kiküldöttség a szerződést a következő, 1821. június 15-17-én „folyvást tartatott'" egyházkerületi közgyűlésen mutatta be, melyet a közgyűlés jóváhagyott. A záradékkal ellátott példányt Ángyán János 1821. szeptember 20-án küldte meg az érintetteknek. A szerződést utólag az 1825-ben vésetett alsóörsi egyházközségi pecséttel is hitelesítették.

101 A szerződést a két falu képviselői is aláírták. Eszerint az alsóörsi egyházközséget a következő családok képviselték: Berki, Dómján, nemes Fábián, nemes Gáál, nemes Hetesi, Horváüi, nemes Imre, Kállai, nemes Mórocza, Puha, Szabó, nemes Tóthi, Vörös família. Az aláírók közül az első helyen Mórocza Lajos Zala vármegye táblabírája, utána Bartza György prédikátor, majd Horvádi István kurátor következett. A prédikátort nem számítva 25 alsóörsi, 17 lovasi családfő látta el kézjegyével a szerződést. Mind a 52 hívő alá tudta írni a nevét, amit a m. k. (maga kezével) rövidítéssel jelöltek. Lovas esetén szintén rangsor szerint írták alá a kontraktust. Először a nemesek, utána feltehetőleg a módosabb, majd a kevésbé tekintélyes családok képviselői következtek. A névsor a következő református családokat tartalmazza: nemes Balog István, nemes Veres József, Nagy Mihály, agilis Szaüimári István, Pálfi Pál, Dénis Miklós, Szabó Pál, Petze József, Botsor Ferenc, Pálfi Gábor, Botsor János. Nagy Péter, Janka Péter, Bózsa Márton, Mellári Mihály, Petze Ádám. A szerződés végrehajtása nem ment zökkenőmentesen, ugyanis a hívek a prédikátor alsóörsi és lovasi földjeinek, rétjeinek és szőlejének művelését elhanyagolták, DREL II. 217. Veszprémi Református Egyházmegye iratai. 1821. sz. n. Az alsóörsi anyaegyház és Lovas iilia szerződése a lelkész fizetésének rendezésére. Alsóörs, 1820. november 22. 101 Az alsóörsi református egyház szőlőfürtöt és szőlőleveleket ábrázoló pecsétjén az 1825 év olvasható, ebből következik, hogy a pecsétlenyomat utólag került a szerződésre.