Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

városlődi) kocsmárosoknak adták el, a seprőből, gyümölcsből készült pálinkát helyben és a környéken adták el. Rossz években kevés bor termett, jó években az eladás is gondot okozott. Az egyháznak az Öreghegyen, s az Újhegyen is volt szőleje, melyet a helyi lakosokkal műveltetett. A műveltetésről a kurátor gondoskodott. A bor mellett más-jelentős bevételi források is voltak: az egyházi földek bérleti díjai, az egyházi pénztár kölcsönügyletei. A maradványpénzek egy részét tőkésítették, kölcsönbe kiadták, s a kamataik képezték az állandó bevételt. Helybeli és környékbeli magánszemélyeknek éppúgy kölcsönöztek, mint testületeknek: más egyházaknak és a falunak. Komolyabb beruházások esetén maga az egyházközség is kölcsön felvételére szorult, melyet igyekezett minél előbb visszafizetni. Néha elöljárók, helybeli gazdák, máskor veszprémi lakosok, úri személyek segítették ki az egyházat kisebb-nagyobb összegekkel, melyek után a törvényes 6 %-os kamatot kérhették. A kiadásokat részben gazdálkodásra, részben az anya- és leányegyház fenntartására fordították. Az egyházközség jól gazdálkodott. A vagyongyarapítás az elöljáróságnak is érdeke volt, mivel az egyház jövedelméből ők is gyarapodhattak. A presbiterek döntésén múlt pl. az, hogy az egyház kitől vásárol trágyát, kinek adja bérbe a káposztáskertet, kenderföldet, a rétet, a nádlási jogot, a balatoni halászatot. Az 1781 utáni időszakban az egyház fokozatosan gyarapodott. A szórványos adatokból a gyarapodás egyes mozzanataira is fény derül. A lovasi református gyülekezet komoly beruházásának számított, hogy 1814ben egy 87 kg-os harangot öntetett Eberhardt Henrik pesti harangöntővel. E kis harang az első világháborúig szolgálta a közösséget.

93 Valószínűleg a harang megrendelésével egyidőben elkészítették a haranglábat is, amelyet időről időre megújítottak. 1840- ben Alsóörsön újjáépítették, kibővítették az elemi iskolát, amelyhez „jó akaratból" a lovasiak 50 váltóforinttal járultak hozzá. 1841- ben újjáépíttették az egyház öreghegyi pincéjét. A „pince rakásért" a kőműveseknek 78 váltóforintot fizettek. A pinceépítést emlékezetessé tette, hogy a tetőzet bontásakor Szabó József leesett a tetőről, s összezúzta magát. Gyógyítását seborvosra bízták, költségeit (2 Vft 30 krajcár) az egyház fizette. 1842- ben 400 váltóforintért megvásároltak özv. Baranyai Istvánné alsóörsi lakos lovasi házát és Balogh József házhelyét. Szokás szerint a veszprémi káptalan mint hiteleshely „telekkönyvezte" az adásvételt; a „bevallás" (fassio) 5 váltóforint 35 krajcárba került; ekkor egyéb költségre 2 váltóforint 14 krajcárt, fuvarra 2 váltóforintot költöttek, vagyis a járulékos költségek közel 10 forintra rúgtak. 1842-ben pincét rakattak az eklézsia házához, javíttatták az udvaron lévő kutat. 1843- ban Mórocza Dániel táblabírótól, alsóörsi lakostól vett újabb házát telekkönyveztette az egyház. E ház jóval értékesebb volt az előzőnél, amit mutat, hogy 10 váltóforintot fizettek a káptalannak az adásvétel (fassio) írásba foglalásáért. A házat Mórocza eredetileg 2000 váltóforintért szerezte meg, s - beleszámítva a hozDREL III. 218. b. Lovas leányegyház iratai. Presbitérium! jkv. 1916. október 8.