Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)
A káptalan egy holdat belsőségekben, a többit külsőségekben mérette ki. Összesen 151 7/8 holdat adott ki a jobbágyoknak. A fennmaradó 17 2/8 holdat szintén a jobbágyok közbirtokossága kapta; mert ezt a területet részben a „közös gyepből", részben a „balatoni apadásból" a jobbágyok vették korábban müvelés alá. A külső úrbéri állományt - holdját 1200 négyszögöllel számítva -, egy tagban mérték ki. A felsőörsi határszéltől indulva a Jegenye völgyben, posványi, kisteleki, Országút melléki, fenyérhegyi, laposréti, csáki, szilfai dűlőben a paloznaki határig meghúzott „kereszt csapástór a Balaton felé mérték ki a jobbágyi birtokállományt. Mivel a káptalani zsellérek közül négyen a szőlőhegyen laktak, a földesúr ígéretet tett, hogy részükre a faluban 150 négszögöles bel telket méret ki. A piarista rend ugyanekkor kiadta 7 zsellérjének az 1779-es összeírás szerinti 13 hold szántóföldet. Az azóta letelepült 8. zsellérnek fél hold szán tőt és - a többi zsellérhez hasonlóan - 25 négyszögöl káposztáskertet ajándékozott. A jótéteményt a veszprémi káptalan hatására cselekedte, amely Jobbágyai jobblétének előmozdítása és az adó alapjának nevelése tekintetébül" a jobbágygazdáknak fejenként 1/8 hold kenderföldet, továbbá 75 négyszögöl káposztáskertet; a negyedtelkeseknek 50 négyszögöles káposztáskertet ajándékozott. A zsellérek fél hold szántót és 25 négyszögöles káposztárskertet kaptak ajándékba. Az ajándékozásához a káptalan két kikötést fűzött: e birtokok sosem kerülhetnek be az adóösszeírásba, s ellentételezésként a telkes gazdák a maguk zsákjában kötelesek az urasági gabonatermést beszállítani. A zselléreknek a jótéteményért cserébe egy napot kellett robotolniuk. A szerződés az 1836. évi úrbéri törvények értelmében szabályozta a kilenced és tized kérdését is. A káptalan jobbágyai a földesúri kilencedet telkenként évi 16 igás vagy 32 gyalogrobottal, a tizedet (dészmát) összesen 4 ezüstforinttal váltották meg. Az egyezség az erdőhasználatot is új szellemben rendezte: a jobbágyi erdőt különválasztotta a földesúri erdőtől. Az eddig közösen használt erdőből a felsőörsi határ mentén hasították ki a jobbágyi erdőt. így a Palota nevű részt, a Jegenyevölgy feletti oldalt, a hosszúhegyi és pepecsi erdőt kapták meg a jobbágyok a legeltetési és faizási joggal együtt. A kimért 198 hold ligetes erdőt az 5 5/8 jobbágytelekhez, 6 2/8 zselléri telekhez, s Vi telek tanítói járandósághoz mérték ki, s beleszámították a Hompasz-féle zsellértelket is, melyet zsellérestül Pálfy Jánosné bírt ekkor. A kimérés nem változtatott a földesúr azon jogán, hogy az erdő- és legelőgazdálkodás felett továbbra is felügyeletet gyakoroljon. A jobbágyok marhái itatás céljára a Lapos rét végében lévő patakot, kenderáztatás helyéül - az eddigi szokásnak megfelelően - a Balatont jelölték ki. Minthogy a helység határában szőlőhegy volt, a jobbágyok a törvények szerint fél évig mérhették boraikat a kocsmában, melynek építési költségeit felerészt ők, felerészt a káptalan viselte. Mivel a káptalan az épületet vissza kívánta váltani, az építési költség felének megtérítését is megígérte. 20 20 VeML IX. 213. A lovasi hegyközség iratai. Úrbéri örökös szerződés. Lovas, 1842. augusztus 26. A szerződést aláírta Kéry János apátkanonok, zombori Lippay Sándor mint a Hompasz-javak zártartója, továbbá Rosty Vince, a piarista rend ügyésze, valamint a helybeli elöljárók és gazdák és a Csillagh Lajos másodalispán vezette vármegyei kiküldöttség tagjai.
