Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Az 5 példányban készült, s az érintettek által aláírt szerződés elvileg „örökre" szabályozta a két fél viszonyát. Amikor e példányokat hitelesítették, egyik fél sem gondolta, hogy néhány év múlva felszámolják a „feudális" viszonyokat, s gyökeresen megváltozik a földesurak és jobbágyok „öröknek" hitt kapcsolata. A XIX. század elején megszűnt a fehérvári őrkanonokság lovasi birtokos lenni. Az uralkodó 1806-ban az őrkanonokság birtokait az anyagi nehézségekkel küzködő Magyar Kegyes Tanítórendnek adományozta. Ezzel az akcióval a piaristák mintegy 50 000 hold területű nagybirtokra tettek szert, amelynek nagy része Somogyban, kisebb része Baranyában, Tolnában és a Balaton-felvidéken feküdt. A nagybirtok modernizálását, a racionálisabb gazdálkodást itt is azzal kezdték, hogy 1809-ben megszüntették a bérleti rendszert, és saját kezelésbe vették a gazdaságot.

21 18071827 között plenipotentionarius (teljhatalmú megbízott), majd adminisztrátor igazgatta a mernyei uradalmat, amelynek alközpontja Alsódörgicsén volt. A dörgicsei kasznársághoz tartozott a lovasi részbirtok is.

22 A piarista rend uradalma az 1945es földreformig hatással volt térségünk fejlődésére. 2. NEMESI FAMÍLIÁK A Zala vármegyei XVII. századi nemesi összeírásokban Lovas nevével nem találkozunk. 1630-ban, amikor a szomszédos Alsóörsön 8 egytelkes nemes fizetett a megyének 10-50 dénár közti taxát, Lovason még egyetlen nemest sem regisztráltak. A XVIII. század elejétől megváltozott a helyzet. Az 1711 utáni évtizedekben a letelepedő, birtokot szerző nemeseknek sikerült származásukat igazolni, s így bekerülhettek Zala vármegye nemesi rendjei közé. A nemesi igazolásokban az alábbi családok fordultak elő:

2 15. sz. táblázat A lovasi nemesek nemességigazolása a XVIII. században Sorszám Család neve Családtag Gyermekei Igazolás éve 1. Balogfh] Lstván, János Mihály 1727, 1728 2. Balogfh] János, Pál 1760 3. Csonka Ádám Ferenc, József, Tamás 1751 4. Balogfh] János István, Imre 1751 5. Szilassy Péter István, János 1751 6. Vörös János 1760 2i jÓTH Tibor: Nagybirtoktól a nagyüzemig. A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítástól az első világháborúig. Bp., 1977. 88-100. MELHARD Gyula: A székesfehérvári őrkanonokság története. Veszprém, 1906. 3. "

: BOJT Lajos: A fejérvári őrkanonokság (custoidatus) birtokának története a XVII. század végétől 1833-ig. Bp., 1932. 11-14. 2o ZML IV. 1. Repertórium investigationum nobilitarium (1714-1789.