Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

kevert szénát termettek. Középszerű legelőik voltak. 1715-ben négy, 1720-ban három kapás szőlő után egy akó bort remélhettek, amelyet 1 forintért értékesíthettek. Piaci, eladási lehetőségük alig volt. Erdejük tűzifát adott, de épületfára és makkoltatásra bérelniük kellett. Mindkét helység síkságon feküdt, kitéve a vizek gyakori áradásának. Peremarton haszonvételeit nem jegyezték fel, mivel nemesi község volt, s nem tartozott az adózó helységek sorába. A Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés idején mindhárom helység első osztályúnak számított. Az adózás és teherviselés szempontjából való besorolást a jobbágyok csak azzal fogadták el, hogy a helységük ugyan első osztályú, de a földjei nem. Emiatt arra törekedtek, hogy a földesurak növeljék a jobbágyhelyekhez tartozó külső telki illetőséget. Berhida az 1768. december 31-én kelt úrbéri tabella szerint első osztályú helység, egy jobbágytelekre emiatt 22 hold földet számítottak. Rétjei részben másod-, részben harmadosztályúak.

3 1768. május 2-án Berhida helység földesurainak, Beniczky Antalnak és Boronkay Sámuelnek a jelenlétében a helység elöljárói - Markó István bíró, Markó János, Kovács Mihály, László András, Fa István és Sótonyi János esküdtek - válaszoltak az úrbéri kilenc kérdőpontokra. A jobbágyok haszonvételei közül megemlítették legelőjüket, fáézó erdejüket. Rétjeiken nem mindenütt lehetett sarjút kaszálni, csak a víz mentében lévőkön. Szőlőhegyet műveltek a maguk határában, ennek következtében fél évig mérhettek bort a maguk hasznára. Földjüket rendesen kellett művelni, hogy a búzát megteremje. Malmuk is volt, ezért nem kényszerültek más határba menni őröltetni.

4 Kiskovácsi az 1816-ban és 1832-ben kiadott úrbéri tabella szerint is első osztályú helységnek számított, ahol egy egész jobbágytelekhez 22 hold föld és 10 hold rét vagy rétföld tartozott. Az 1815. évi úrbérrendezés óta a földeket három nyomásra osztva művelték. A határukban bort termeltek, ezért fél esztendőre, Szent Mihály-naptól Szent György-napig kocsmát tarthattak. A helységben 11 fêlés 20 negyedtelkes jobbágy és öt házas zsellér élt, azonkívül urasági földet bérlő nemesek.

5 Peremarton a Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés idején szintén első osztályú helységnek számított. Az elöljárók - Saller György öregbíró, Nagy Márton, Mészáros Ferenc, Sákovics Mihály, Szekeres György esküdtek, Nagy Benedek nótárius - 1768. december 14-én az úrbéri kilenc kérdőpontra adott válaszaikban a helységük haszonvételeiről elmondták: „Ezen helységnek szőlőhegye az maga határjában nincsen, hanem malma, tűzre való erdeje és le gell ő mezeje ugyan elegendő volna, de némely része határjoknak méltóságos Zichy ház által kérdésben vétetvén, annak embereitül zaklattatnak, és egynéhányszor már marháikbul is kárt vallottak, melly controversia eránt a' földesuraság által mozdíttatott határbéli pör már négy esztendőtül fogva foly." Némely része szántóföldjeiknek, azaz egy nyomásnak körülbelül harmadrésze, kövecses, égemény és nedves időben igen vizes, úgyhogy igen kevés hasznát vehetik, hanem a többi földjeik termékenyek. Egy részén, vagyis a víz mellett való rétjeiken sarjút ugyan kaszálni lehetne, de szántás idején jármos marháikkal megetetik, mivel legelő mezejük távolabb esik. Az 1829. évi országos összeírás idején mindhárom helységben három nyomású gazdálkodást folytattak.

6