Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)
Az 1785. évi népszámlálásnak a férfilakosságra vonatkozó adatai szerint Berhida lakosságának 17 százaléka, Kiskovácsi lakosságának pedig 29 százaléka a nemesi rendbe tartozott. Peremarton lakossága 1759-ig jóformán csak nemesekből és nőnemesekből (nem nemesek, akiknek a felesége vagy anyja nemesasszony) állt, akik a veszprémi káptalannal szembeni pervesztés miatt elköltöztek a faluból. A helyükre költöző új telepesek között 1785-ben mindössze 10 nemes férfi élt. A lakosság felekezeti megoszlásának alakulása nagyrészt követte a nemesi lakosság mozgását. Peremartonban a nemesi/nem nemesi lakosságcsere a reformátusok és a római katolikusok váltását is jelentette. A reformátusok lakta Berhida és Kiskovácsi fokozatosan töltődött fel katolikus lakossággal. Berhidán 1830 körül már többségbe kerültek a katolikusok, Kiskovácsiban viszont a reformátusok megőrizték többségüket. A zsidó lakosság beköltözése a XVIII. században indult meg, a létszámuk Berhidán volt a legmagasabb, 1847-ben 144 fő. 2.táblázat Berhida, Kiskovácsi és Peremarton felekezeti megoszlása 1771 és 1847 között Év Róm. kat. Református Evangélikus Izraelita Összesen Berhida 1771 101 1802 90 187 2 17 296 1824 392 443 20 855 1835 630 448 85 1163 1847 646 498 144 1288 Kiskovácsi 1771 19 162 9 190 1802 14 94 1 3 112 1824 56 225 8 289 1835 48 395 7 450 1847 38 281 13 4 336 Peremarton 1771 530 530 1802 376 2 3 381 1824 865 4 869 1835 878 5 7 890 1847 840 4 844 1715-ben Berhida különféle nemesek birtoka, ahol az adózó népesség csekély számú: egy egész-, két fél-, három negyedtelkes jobbágy és egy zsellér. Kiskovácsiban ugyanekkor öt negyed telkes jobbágyot írtak össze, Peremarton nemesi lakosságát pedig az adózók között nem vehették számba, csupán a nemesi telkeken lakó házas és hazátlan zselléreit. 2 Berhida és Kiskovácsi közepes termékenységű földjeit 1715-ben két nyomásra osztva művelték. A határ háromszori szántás után, miután az első kettőt hat, a harmadikat pedig négy igásmarhával elvégezték, minden mérő után négy mérőt adott. 1715-ben a rétek két kaszás után egy kocsira való, felerészben sással
