Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
II. Középkor (Ifj. Falussy József)
A pénzben és természetben adott szolgáltatások mellett a jobbágyok robotot is teljesítettek, ami az 1514. évi törvény értelmében heti egy nap volt. Mivel a majorsági gazdálkodás ekkor még nem volt elterjedt, kevésbé volt rá szükség. 107 Csak néhány „úr dolgát" említ az urbárium, pl. Berhidán a püspöknek volt két rétje, amelyet a jobbágyok kötelesek voltak levágni, összehordani és ha szükséges, a várba szállítani. „...elvégzik, amit parancsolnak nekik." 108 Az úrhidaiak a kilencedbort szállították Veszprémbe, az ősiek behordták a kilenced- és tizedborokat, a szentistvániak a Berényhydáról hozzájuk hajtott tizedbárányokat hajtották tovább Veszprémbe. 109 Berhidáról is a jobbágyok szállították a dézsmabort, a tizedgabona behordatása pedig a bíró feladata volt. 110 A jobbágyi kötelezettségek sorában a földesúri szolgáltatások után az egyházi szolgáltatás következett, a tized vagy dézsma (decima). Az urbárium szerint a tizedet gabonafélék, bor, bárány és méhek után adták a jobbágyok. A tized háromnegyed része a püspöké volt, egynegyed részén 2:1 arányban a káptalan osztozott az egyházmegye papságával. Berhidáról a tizedet a káptalan kapta. 111 A tizedszedő (decimátor) egyedül nem járhatott el, vele ment a megyésispán megbízottja, hogy védje a földesúr jobbágyait a tizedszedő túlkapásaitól. Bizonyos érdekeltsége is volt, hiszen a beszedett tized egyhuszada a királyt és a nádort illette, egyszázada pedig a megyésispánt. A tizedfizetés kétféle módon történhetett. 1. A rovok megállapították a termés nagyságát, és ennek alapján rótták ki a dézsmát. 2. A megállapított tizedgabona helyett meghatározott mennyiségű kicsépelt gabonát kellett adni a jobbágynak. 112 A veszprémi püspöki birtokok többsége kitűnő szőlőtermelő hely volt. A berhidai szőlőművelésről XIV. századi oklevelek maradtak fenn. A szőlők a polgárok gazdagodását és az egyházi intézmények fenntartását egyaránt szolgálták. 1363-ban Heem fia Pál fia Benedek mester (ispán) Ferenctől, az egyház Berynhyda-i nemes jobbágyától és fiaitól, Jánostól és Istvántól 24 nehézsúlyú dénármárkán vásárolt, a Berynhyda-i plébánia szőlőinek szomszédságában két darabban fekvő szőlejét a veszprémi székesegyház Szent László-oltára gondozására, illetve az oltár mindenkori rectorának az ellátására adta. 113 1366. április l-jén a veszprémi káptalan előtt János fia Egyed, Koachy-i Beke fia Leusták jobbágya, a Berinhyd nevű püspöki falu előhegyén (in promontorio) fekvő szőlejét, amely keletről Pál Koachy-i vendég (hospitis), délről Balázs zalai főesperes és veszprémi kanonok szőlejével, északról a Berinhyd-i vendégek szántóival volt határos, a hozzá tartozó földdel 12 dénármárkáért Balázs zalai főesperesnek eladta. 114 1378. augusztus 22-én a veszprémi káptalan előtt János prépost és Mihály őrkanonok, mint Balázs zalai főesperes végrendeletének a végrehajtói bejelentik, hogy az elhunyt Veszprém-vári vásárolt sessióját, épületekkel, Pothwasara-n egy általa építtetett malmot, s a Berynhida püspöki birtok egyik völgyében fekvő két vásárolt szőlejét, misealapítványként, misekönyvvel és egy kehellyel a székesegyház Szent János evangélista-oltárára, illetve mindenkori rectorára hagyományozta. 115 Idegenek, vidéki birtokosok (extraneusok) is vásároltak szőlőt, vagy béreltek szőlőföldet, hogy szőlőt telepítsenek rajta. A bérlet és a szőlőtermesztés a
