Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

II. Középkor (Ifj. Falussy József)

középkori Magyarországon elterjedt volt a bortermelés jövedelmező volta miatt. A püspökség birtokai közül Csopakon 23, Berhidán 29, Patvásárán 16, Ősiben 10 szőlő volt a vidéki birtokosok kezén. A 29 vidéki szőlőművelő Berhidán köteles volt egy kappant, két kalácsot és két köböl zabot is adni ajándékképpen a szőlőte­rületek használatáért. 116 Volt-e - korlátozott - mezővárosi fejlődés a veszprémi püspökség birtokain? A mezővárosok (oppidum) a XIII-XIV. sz. fordulójától kezdenek kialakul­ni a népesebb falvakból, amelyek többnyire a kereskedelmi utak mellett feküdtek. Kialakulásukat elősegítette a jobbágyság szabad költözésének az engedélyezése, gazdasági alapul pedig az árutermelés fejlődése szolgált. A mezővárosok a király, nagy többségükben pedig az egyházi és világi nagybirtokosok falvaiból alakultak ki. A mezővárosi fejlődés első lépcsője az volt, amikor a népességszámban és va­gyonban gyarapodó falu nagyobb pénzösszeg lefizetése ellenében vásártartási jo­got nyert. Következő lépésben a mezővárosi fejlődés útjára lépett település szol­gáltatási kedvezményt kapott, amelyek közül a legáltalánosabb az volt, hogy a földesúri kötelezettségeket, adókat egy összegben (census, taxa) fizette. így elsza­kadt a közvetlen szál, amely a szolgáltatásokon keresztül a jobbágyot földesurá­hoz fűzte, mivel a mezőváros lakói nem a földesúrnak fizettek közvetlenül, ha­nem saját elöljáróságuknak. Jogilag abban különböztek a szabad királyi városok­tól, hogy továbbra is földesúri fennhatóság alatt álltak (a földesúr lehetett éppen a király is) és a lakosság jobbágyállapotú volt. Ennek külsődleges jele volt, hogy fa­lat nem emelhettek belsőségeik köré. Földesúri joghatóság alatt állottak (úriszék, bíró- és tisztviselőválasztásukba uruknak beleszólása volt). A mezővárosok - a későbbi századokban is - nem rendelkeztek egységes jogállással, hanem külön­böztek egymástól a megszerzett privilégiumaik tekintetében. A mezőváros több­nyire gazdasági téren is eltért az általános falusi termelési módoktól és valami­lyen monokulturális termelésre tért át, pl. kerti művelés, gyümölcs- és zöldségter­mesztés. A legelterjedtebb, mezővárosi fejlődést eredményező gazdálkodási ág a szőlőtermesztés, az Alföldön pedig a nagyállattartás volt. A mezővárosok kézmű­ves iparának fejlődése elmaradt a szabad királyi városokétól, mivel az iparosok elsősorban mezőgazdasági tevékenységet folytattak, s csak emellett a mezőgazda­sági munkák szüneteltetésekor foglalkoztak kézműiparral. Településeink közül Berhida és Peremarton már az 1488. évi Veszprém megyei adólajstrom elkészítése idején népes településnek számított. Berhida la­kossága 44, Kovácsi 12, Peremarton 44, Rostás 11 forint állami adót fizetett, ami ugyanannyi portának felelt meg. 117 Csánki Dezső történész, a középkor kutatója Berényhydát még mezővá­rosnak tekintette, de a veszprémi püspökség 1524. évi urbáriuma szerint nem volt mezőváros. Csánki azokat a jobbágytelepüléseket, amelyek heti és országos vá­sártartási joggal rendelkeztek, a mezővárosok közé sorolta. Az urbáriumban fel­sorolt szolgáltatások és a szolgáltatások teljesítésének módja is azt bizonyítja, hogy Berhida nem volt mezőváros. Volt viszont hetivására már 1436-ban. Orszá­gos vásárára vonatkozó adat 1461-ből maradt fenn egy 1465 körüli oklevélben. (Nem régen a történetírás még Peremartont is mezővárosnak tekintette, azonban a kutatás megállapította, hogy nem a Veszprém megyei, hanem a Tolna megyei Peremarton rendelkezett mezővárosi kiváltsággal.) 118 '

Next

/
Thumbnails
Contents