Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VII. Háborús veszteségek, ipar- és településfejlesztés (Lichtneckert András)

laházat cseréljék el az egyik fertályhelyes jobbágy házával, s annak telkén a földesúr segítségével építsenek új iskolát. 1845-ben megállapították, hogy az iskolaház „ollyan szűk, hogy abban mozogni is alig tudnak, emellett alacsony, setét, nedves, szóval nemhogy nevelő helynek jó, de tömlöcznek is rossz volna". A panaszok úgy látszik még abban az évben meghallgatásra találtak a földesúrnál, mert az iskolai törzskönyv szerint 1845-ben felépítették az új kiskovácsi református iskolát. A község közepén lévő iskola földszintes, sárból épült, nádfedeles épület volt egy tanteremmel, három ablakkal, téglázott padozattal. Szemléltető eszközök az iskolában nem voltak. A tanítói lakás egy szobából, konyhából, kamrából állt. Az egy tanerős iskolában a fennmaradt anyakönyvek szerint 1903/04-től Ferenczy Gyula, 1914/15-től Nagy István, 1917/18-tól Becságh Géza, 1940/41-től Mátyás István tanított. Ferenczy Gyula működése idején, 1905 és 1907 között új iskolát építettek, melyhez a családokra 400 db téglát vetettek ki. Az iskolában magas az állami menhelyről nevelőszülőkhöz kihelyezett gyermekek száma, 1916/17-ben 56 tanuló közül 18, 1930/31-ben 65 tanuló közül 43. Az államosítás után az alsó négy osztály még egy évig megmaradt Kiskovácsiban. A háború alatt megrongálódott iskolaépületet a tanügyi hatóság 1949-ben bezáratta, s ettől kezdve minden iskolaköteles tanuló Berhidára járt iskolába. A peremartoni gyártelepen 1924-ben egy 42 nr-es tanteremben új iskola kezdte meg működését, az Ipari Robbanóanvag Rt. által fenntartott egy tanerős Peremartoni Társulati Elemi Népiskola. Az egy tanerős iskolában a tanulói létszám az 1920-as években 24-30 között mozgott. Az első tanító Keszler József volt, aki egy esztendő után távozott az iskolából, átadva helyét Vucsák Antal alsódörgicsei tanítónak, aki 1941-ig egyedül, majd attól kezdve Sáros Lajosné szül. Bognár Edittel együtt oktatott az iskolában. Vucsák Antal, lévén magánalkalmazott, sokat küszködött az iskolaszék elnökével, a gyár igazgatójával. A második tanítói állás megszervezését az tette szükségessé, hogy a gyárat hadiüzemmé nyilvánították, aminek következtében felfutott a gyári munkáslétszám, s az iskola tanulóinak száma a háborús években 44-70 tanulóra emelkedett. Az 1941/42. tanévben egy tanteremben váltakozó tanítás folyt. 1942 nyarán a légvédelmi óvóhely építése kapcsán az iskolát bővítették, elkészült két tanterem, zuhanyozó-fürdő, vízöblítéses WC-k, irodahelyiség és a második tanítói lakás. Vucsák igazgató 1942-1944 nyarán és 1944 őszétől a háború befejezéséig a gyári őrség parancsnokaként teljesített katonai szolgálatot. 1944 őszén a tanítás nem kezdődhetett meg, az iskola két tantermében német katonai alakulat, híradósok rendezkedtek be. A háború után egy mérnök indította be az iskolát Vucsák igazgató, majd Sáros Lajosné visszaérkezéséig. Vucsák Antalt a helyi igazoló bizottság - rágalmak alapján - nem igazolta, hanem nyugdíjazásra ítélte. Később rehabilitálták, de igazgatói beosztását tartósan nem tudta visszaszerezni, aminek fő oka az volt, hogy nem lépett be a Magyar Kommunista Pártba. Az iskolában és a napközi otthonban 1964-ig dolgozott.

76 Lakath János gróf berhidai földbirtokos (1859-1924) rendszeres támogatásban részesítette az 1907-ben Magyarországra jött karmelita nővéreket, akik árva, szegény és elhagyatott gyermekek gondozásával foglalkoztak. Mivel a grófnak nem voltak leszármazottai, 1921. január 5-én kelt végrendeletében minden ingó és ingatlan vagyonát a szüleitől örökölt berhidai házban - elsősorban hadiár-