Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VII. Háborús veszteségek, ipar- és településfejlesztés (Lichtneckert András)

vák számára - létesítendő leányárvaházra hagyományozta, s azt a vármegye felügyelete alá helyezte. Az édesanyja iránti szeretetből „Lakath Mihályné szeretetháza" nevet viselő alapítvány céljaként meghatározott feladat teljesítésére a Jézus Isteni Szívéről nevezett karmelita apácákat kívánta megnyerni. A végrendelet végrehajtásával Óvári Ferenc országgyűlési képviselőt bízta meg. Miután az alapítólevelet átadták a karmelita rendnek, s a népjóléti és munkaügyi minisztérium azt jóváhagyta, megkezdte működését az intézet a Lakath János által örökül hagyott földszintes kúriában. 1935-ben az apácák Brazsil Gyula veszprémi építési vállalkozót megbízták a Lakath kúria átépítésével. A toldalékszárnnyal és emelettel bővített épületben az apácák óvodát nyitottak. A földszinten két nagytermet (pihentető és foglalkoztató) használtak erre a célra. Mindig volt óvónő, aki a gyermekekkel foglalkozott. Az emeleten laktak az árva gyermekek, s itt alakították ki a kápolnát is. A falubeli gyermekek nyolc órától három óráig tartózkodtak az óvodában. Az óvoda fenntartását a Lakath birtok jövedelmei biztosították. A község is támogatta az intézményt, különösen azután, hogy a háború alatt az 1922-ben alapított Peremartoni Ipari Robbanóanyaggyárban felfutott a munkáslétszám és megnövelték a munkaidőt. A képviselő-testület 1940. június 21-én 400 P segélyt megszavazott a Lakath Mihályné berhidai szeretetházban a karmelita nővérek vezetése alatt álló kisdedóvó és napközi otthon fenntartására, tekintettel arra, hogy az intézménybe a község minden lakosának óvodaköteles gyermekeit felvették vallásra való tekintet nélkül. Ettől kezdve a község minden évben az intézetet legalább akkora összeggel segélyezte, amely elegendő volt a szerzetes óvónő 20 százalékos helyi javadalmának kifizetésére, amelyet a rendnek kellett volna viselnie. 4. kép. Szüreti bál résztvevői Peremartonban, 1937. (Reprodukció: Oszkó Zs.)