Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

Kedves házigazdánk végre hát itt vagyunk Itt van nászseregünk és itt van násznagyunk Elhoztuk a kedves várva-várt vőlegényt Ne epedjen tovább, már sajnáltuk szegényt. Tudjuk, hogy párja is reá várakozott. Szívből mondja neki azt, hogy isten hozott! a menyasszony búcsúzása következett: Kedves násznép, halljunk egypár búcsúszavat Mielőtt elhagynánk az érdemes házat. Mert illő, hogy midőn ily útra indulunk isten és ember előtt híven beszámoljunk. Kedves menyasszonyunk is e képpen szólna Ha szívérzelmétől most szavakhoz jutna. Elmondom én hát mit elméje gondol Ilyenformán szólva látom bús arcáról. Drága jó szüleim, tőletek kell válnom, Ezt fájdalom nélkül nem lehet megállnom. Bár örömünnep a mennyegzőnap nekem, Kicsordul a könnyem ezen az ünnepen. Mert ha elgondolom ki az kiktől válok Szívemen könnyíteni hiába próbálok. Kedves édesapám, gondviselőm nekem Először is reád esik tekintetem. Köszönöm tenéked apai jóságod Nevelésem körül minden gondosságod. Áldjon meg az Isten mindezekért téged Adjon földön békét, mennyben üdvösséget. Kedves édesanyám, te szívemnek drága Tenéked is virul hálámnak virága. Ki lányod ezután is gyermekednek mondod, Terjeszd ki rám eztán is anyai gondod. Ezt megérdemelni mindenben törekszem, Erted imádkozva ébredek és fekszem. Kedves testvéreim, a testvérszeretet, Bár sorsom tőletek most máshova vezet Maradjon meg köztünk, ameddig csak élünk, A jó Isten legyen veletek és velünk. Rokonság, ismerősök, fiatalok és vének Szomszédok, mindenki, kik idejövének. Aki csak megjelent esküvőmön itten Egytől-egyig mindenkit áldjon meg az Isten.