Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VI. Népi kultúra és népi társadalom
A vőfélyek fő dísze a szalagos, pántlikás nádpálca volt. Ez egy nagyon szépen földíszített bot rozmaringággal körbetekerve és sok-sok szalaggal, masnival ékesítve. Amikor a vőfély hívta a rokonságot, minden nyoszolyólány kötött egy-egy jó lelógó, színes szalagot a vőfély botjára. Mire a vőfély végigjárta a rokonságot, addigra szalagokkal dúsan földíszítette vált a nádpálca. Aki elfogadta a meghívást, hétfőn vitte a természetbeni ajándékot: tyúkot, cukrot, tojást, baromfit, zsírt, lisztet, ezzel hozzájárulva a lakodalmi kiadásokhoz. Aki nem vitt élelmet, arról tudták, nem vesz részt az esküvőn. A lakodalmi fogásokat a rokon asszonyok készítették el: a jószomszédok, komaasszonyok főztek, valamint egy felkért főzőasszony, főzőnéni, aki szógált. Értett a szép, jó sütemény s ütéshez, kuglófot is csinált mindig, már gyakorlott lakodalmi szakács volt, „ennyi meg ennyi lakodalmat kifőzött". Az 1940-50-es években nagy főzőasszony hírében állt Reizer néni, Piroska néni és Varga néni. Vasárnap délután a tésztát gyúrták, süteményeket sütötték. A hétfő már a baromfitisztítás napja volt. A lakodalom megszervezésében a rokonság is szerepet vállalt, mivel azelőtt háznál rendezték a mulatságot, sőt nyáron az udvaron felállított sátorban, tehát volt mit segíteni a ház körül. A lakodalom előkészületeihez tartozott, amikor a rokon lányok járták a falut, s a lakodalomhoz szükséges evőeszközöket, poharakat, levesestálakat, merőkanalakat, tányérokat, lábosokat kértek kölcsön. Égy füzetbe írták bele, hogy ki mit adott. A lakodalom után meg jöttek érte a tulajdonosok, cserébe tejeskávéval és kuglóffal látták vendégül őket. Az esküvő napjának reggelén a menyasszony és a vőlegény a reggeli misén gyónt, majd áldozott. Utána a községházára mentek, aláírni a hivatalos papírokat, „s csak így volt megtartva a polgári esküvő". Az esküvői mise, a reformátusoknál az istentisztelet általában délután volt. Ha különböző helyről származtak a fiatalok, általában a lány falujának templomában volt a mise, majd a lányos háznál a lakodalom. A menyasszony rokonsága a lányos, a vőlegényé a fiús háznál gyülekezett. Míg vártak az esküvőre, a háziak tejeskávéval és kuglóffal kínálták a vendégeket, kivált a nőket. Az első vőfély a vőlegényes háznál elszavalta a legénybúcsúztatót: Mélyen tisztelt násznép, Isten szent hírével Szívünk ünnepélyes tiszta örömével Keressük fel párját vőlegényünknek Hol őt epedve várják. Szerezzük meg neki ezt a boldogságot Tűzzünk a keblére egy szál gyöngyvirágot Induljunk s az Úrnak áldása kísérjen Hogy mit vele kezdtünk, boldog véget érjen. majd megindultak a lányos házhoz. A vőfély a vőlegény rokonságával a lányos házhoz vonult, ott kérte ki a menyasszonyt:
