Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

fontos gyermektennivalók egyike: „A jászóbú kidobták az üszékcsutát, mikor lerágták már a levelit az állatok, télen csak a placcra, az istállóba, míg jobb idővel meg ki a fal mellé, az istálló elé. S azt össze kellett szedni sorba, kötélbe kötnyi. Meg volt a csutakötele, szalmakötél, ami rozsszalmábú volt csinálva aratáskor, és masináláskor megmondták a kéve adogatónak, ne vágja el a kötelet, mer volt úgy hogy késsel vágta, hanem bontsa, boddza ki. Aztán ledobták a cséplőgép mellé, az is a gyerek dolga volt, azt össze köllött szedni, aztán meg összekötni, aztán eltették pallásra vagy fészerbe. És ősszel, mikor vágták a kukoricaszárt, abba volt kötözve. És akkor mikor már annak is vége volt, hogy megették az állatok, akkor még abba a kötélbe volt összeszedve még az üszékcsuta. De szépen, sorban, hogy a töve mindnek egy felől legyen, meg a hegye egy felé. Aztán szépen össze lett rakva általában két sorával, összeállogatva hátul a kertné. Télen kifagyott, tavasszal már megszáradt, akkor be lett rakva a fészerbe. És avval lett a krumpli főzve, az üstben alatta tüzelve, meg a kemence fűtve kenyérsütéshö, öt-hat kéve, ha volt venyige is, akkor kevesebb is öíég volt. Mondjuk 2 kéve venyige, meg mondjuk 3 kéve csuta, avval megfőtt úgy a kemence hogy be lehetett rakni a kenyereket. Föl 5. kép. A Szabó gyerekek: Imre, Katalin, Margit, Teréz, Mária. Berhida, 1951. (Reprodukció: Oszkó Zs.)