Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VI. Népi kultúra és népi társadalom
volt használva." Az aprójószág ellátásához kapcsolódó egyik feladat az aprókrumplifőzés: „Belekészítettük az üstbe az aprókrumplit, fölöntöttük vízzel és az alatt is csutával tüzeltünk. Mikor már megfőtt, hát ahhoz ketten kellettünk, hogy leemeljük, aztán leszűrtük róla a vizet. Ettük a főtt krumplit, hát az milyen jó volt akkor. Aztán S alakú vassal széttörtük a krumplit a jószágnak." Betakarítás után, a kukorica pallásra vitelét is a gyermekek végezték: „Két füles vékába szedtük bele a kukoricát, ami kötéllel úgy kampóval át volt akasztva. Fönt a palláson meg csiga volt, és a Gábor, aki fönt volt, húzta föl a kukoricát, ott kiburította, majd engedte vissza az üres vékát. Megint hamar teleraktuk. Aztán mikor végeztünk, akkor beültettük a legkisebb gyereket a vékába, aki olyan ötéves lehetett, a Homoki Lacit. Aztán fölhúzta a Gábor, közbe meg kikapcsolódott a kapocs a véka füliből. Úgy fogta a gyereket, hogy a véka fülinil fogva. Hát megijedtünk, ha az onnan leesik. A Margit az szaladt ott elöl a lépcsőn föl, de mire odaért, azért föl tudta a Gábor húzni a gyereket." A gyermekek kisegítő foglalkoztatása a munkába való belenevelés egyik eszköze. A gyermekek otthon a háztartási munkában - takarítás, mosás, főzés, az udvar és a ház rendbetétele - és a kézimunkában segédkeztek: „Kötöttünk, horgoltunk, de inkább a kötés volt a divat." A gazdálkodásban való kisegítő foglalkoztatás leginkább a család együtt végzett munkáiban valósult meg: szántáskor az állat vezetése, vetéskor a krumpli, kukorica vetése, aratáskor pl. kötél összeszedése, szőlőkötözéskor, betakarításkor a gyümölcs, kukorica, krumpli stb. szedése, szüretkor a szőlő szedése, disznóöléskor a tűz életben tartása. E munkák során a gyermek érezte, hogy tevékenysége fontos része a családi munkának, s ezért dolga felelősségének súlya szerint igyekezett azt minél jobban ellátni. „Általában elmondhatjuk, hogy vizsgált korszakunkban a gyermek nemre való tekintet nélkül a munkába való belenevelődés révén, a család termelőmunkájában való részvétele alapján vált a család teljes értékű tagjává." 29 Női és férfimunkák E témában bemutatom, hogy milyen mezőgazdasági munkákat kell elvégeznie egy családnak az év folyamán, s mi a szerepe ezekben a nőknek és a férfiaknak. „Á munkáknak ez a felsorolása, nemek közti megoszlása, nagyjából jellemzi a területet, kialakítja az évi munkaritmust, s meghatározza a paraszti gazdaság munkarendjét."30 A paraszti gazdaság nemek közötti munkamegosztásában vannak olyan sarkalatos pontok, amelyek egyértelműen nemhez kötik a feladat elvégzését. Ilyen kizárólagossággal találkozunk az állatok gondozásakor, hiszen az igavonó és haszonállatok gondozása férfimunka, a baromfiak ellátása asszonymunka. A tej feldolgozása az asszony munkája volt. A napi konyhai dolgokat a tejhaszon (tej, túró, tejfel) és a baromfihaszon (tojás) fedezték, hiszen ami eladható volt, azt eladták a piacon: tej, túró, tejfel, nevelt csirke, melyet háztól is elvittek. Kivételes helyzetű a disznótartás, amely ugyan férfimunka, de az asszonyé a disznók etetése, ha a férfiak korán reggel kimentek a határba, mert olyan korán a disznót nem lehet etetni. Bár az alábbi megjegyzés az asszonyi munka térhódítására utal: „Az asszony, ha ügyes, szorgalmas volt, átvette a férfitól az állattartást. Mert az aszszony otthon volt a gyerekekkel."
