Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

kor a szemét kinyitotta. Azért nem mentek olyan nagyon hamar, mert az újszülöttet azelőtt a szemmel veréstől féltették. A lakodalomba a rokonság mindig azonos ízig volt hivatalos, mert sértő volt, ha az azonos rokonsági fokon lévők közül nem mindenkit hívtak meg. A lakodalmi feladatokban a rokonság is szerepet vállalt. Lakodalom után kötelező rokonlátogatás formájában került sor az új családtag bemutatására, befogadására. Kötelességszerű volt, hogy a fiatal pár mindenkit, aki részt vett a lakodalomban, meglátogatott. Ekkorra már elkészültek a fényképek, ezt vittek ajándékba. Hiszen a fiatal pár ajándékot kapott minden rokontól, akik a lakodalomban részt vettek, tehát úgy érezte, hogy azt ilyen viszontlátogatással köszönheti meg. A halállal kapcsolatos szokásokban a rokonság az alábbi módokon vett részt: a haldokló látogatása, a felravatalozott megnézése, sírásás, koporsó vitele, a temetésen való részvétel, a halotti tor megszervezése s az azon való jelenlét. Sírásás, temetés során a rokonság együttesen segédkezett: „A sírásást a rokonság, jóbarát csinálta, a ravataltól a sírig ők vitték a koporsót Szent Mihály lován." A sír körülállására szigorú rend nem vonatkozott, elöl álltak a közvetlen hozzátartozók, távololodva a távolabbi rokonok, barátok. A közvetlen családé a legelső hely, vagyis a halott fejénél állt a legközelebbi hozzátartozó, majd távolodva a rokonok, szomszédok és a falubeliek, hiszen minden háztól egy valaki illett, hogy megjelenjen a temetésen. Halotti torként vacsorát tartottak általában, amely nagy vendégség volt. A vacsora kalákamunka eredményeként jött létre, azaz kinek mi volt otthon, azt vitte. A rokonság a sírhelyek megválasztásában is megmutatkozik. Régen sorba, egymás utáni sírhelyekbe temetkeztek, ahogy haltak. Egymás fölé temetkeztek, ha elég hosszú idő telt már el, és mert szereti a rokonság, ha a rokonok egy helyen nyugosznak: „Szokás volt az előd sírhelyére rátemetkezni. A házastársak is egymás mellé szoktak temetkezni." Az egy temetőben, de távoli helyen nyugvó házastársak összetartozását szépen fejezi ki az alábbi megoldás: „Édesapám és édesanyám is anyja sírjába temetkezett, így nem kerülhettek egymás mellé. Mikor már megvetemedett a föld, azonos rózsabokrot ültettünk mindkettőjük sírhelyére, így most már messziről látszik, hogy összetartoztak." 4. A rokoni találkozási alkalmak negyedik csoportját a kalákamunkák alkotják. A részletezés előtt szükséges megvizsgálni, mit is értenek e terminus alatt: „Olyan munkaerőtársulás, amikor a szűkebb rokonság és a koma, esetleg a jószomszédok kölcsönösen segítenek egymásnak a nagyobb munkákban." Osszesegítések: kútásás, takarmányozás, építkezés, kővésés, kőszállítás, fakiásás, tollfosztás, kukoricafosztás. Az alábbi visszaemlékezések is azt bizonyítják, hogy e munkák során a munka mellett a családi együttlét is fontos volt. Kőhordás: „Abba az időbe az is divat volt, hogy például valaki vagy fejtett, vagy vett követ. Én is voltam úgy, hogy mentem segíteni. Korán keltünk, vasárnap reggel, amikor csak egyátalán látni lehetett. Pincét épített egy ember, az összes rokonságot, jószomszédot, akinek volt fogatja, meghívta, 15-20 kocsi elment. Az emberek ott hamarost megrakták, úgyhogy misére haza is jöttünk. Ha be nem rúgtunk a pincénél, ahová vittük a küct. Nagy szó volt ám, hogy annyi kü-