Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

Összefoglalóan S. Lackovits Emőke szavaival élve: „A komaság erős rokoni köteléknek számító szilárd kapcsolat volt. Egy család, egy rokoni csoport kapcsolatainak határait terjesztette ki, a köteléket bővítette és megerősítette."

12 Szomszédság „A családok nem éltek légüres térben, a kötelékek vérségi vagy lokális alapon őket is megszámlálhatatlan hasonló kiscsoporthoz fűzték és sokoldalúan álltak egymással kölcsönösségben."

13 Lokális alapon szerveződött a szomszédság, amelyet a ház környezetében élők alkottak, az oldalsó és a szemközti házban lakók. A szomszédok közötti viszony fontosságát igazolja az alábbi megjegyzés: „A jó-szomszéd többet ér, mintegy jó rokon, hiszen bajban is első a szomszéd." Altalánosságban a szomszédok fele jószomszéd, fele meg haragos. A szomszédságban élő gyermekek együtt nőttek fel, vigyáztak egymásra: „Szemben a Flinkéknek a kocsisaik laktak. Azoknál volt nyolc gyerek, a legidősebb lány egy évvel idősebb, mint én, meg volt annyi idős, mint a Gábor, meg voltak kisebbek. Úgy nagyon összejártunk. Általában nálunk voltak." Az együtt nevelkedő szomszédgyermekek segítettek egymás munkáját elvégezni, s a játék, a csínytevés sem maradhatott el: „Ott a hátsó szobába volt a gabona berakva, az volt a magtár. Masinálás után milyen jó volt abban ficánkolni. Voltunk gyerekek többen is abba a leöntözött gabonába. Ott játszottunk egész délután. Akkor aztán ki volt adva a dolog, este meglegyen, mire hazajönnek. Még az udvart is lesepertük, még dicséretet is kaptunk. Nem tudták, hogy mit csináltunk közben." A szomszédok gyakran töltötték együtt az estéket. A szomszédság tehát közvetlen és szoros kapcsolatot jelentett, kölcsönösen figyeltek egymásra, segítették egymást bizonyos munkákban, s részt vettek a családi ünnepeken.

14 A rokoni kapcsolatok megnyilvánulási formái Egy falu életében meglevő kapcsolatok egyik irányaként a rokoni kapcsolatot jelöli meg Szilágyi Miklós.

15 Az alábbiakban e kapcsolat fenntartásának alkalmait és módjait mutatjuk be. E csoportok ismeretében megállapítható: „Ez a közösség pedig nemcsak az egymás segítésére az együttszomorkodásban, de a másik örömében való részvételre is összefonta tagjait."

16 E rokoni összefogást, összetartást igen fontosnak s szinte kötelezőnek tartják: „Gondba, bajba egymás mellett voltunk." Rokonsági összehúzó erőként emlegetik a találkozási alkalmakat, a disznótort, a lakodalmat. A rokoni összejövetelek alkalmával a rokon családok nemek szerint különülnek el, „ami jelzi számunkra, hogy egy összetartozó rokonsági csoport van jelen".

17 Ha egy szobában voltak, akkor valamelyik sarokban a nők, a férfiak pedig az egyik asztalnál vagy annak egyik felén szoktak ülni. „Mert olyan különálló beszélgetés volt a férfiaknak és az asszonyoknak." Az előbbiek beszéltek a katonaságról, meg a lovakról, meg errú-arrú. Az asszonyok meg az asszonyi dolgokat vitatták meg.