Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VI. Népi kultúra és népi társadalom
Viszonyukat tükrözi az alábbi példa: „A komák különleges tisztelettel viseltetnek egymás iránt, ha együtt nevelkedtek is, tehát gyerekkoruktól tegeztek is egymást, ettől fogva magázódtak." 10 A koma személyét illetően változást állapíthatunk meg. A II. világháborúig a koma a legénykori, esetleg a leánykori barátból vált: „kiválasztott barát volt." A reformátusoknál pedig a nyoszolyólányokból lettek a komaasszonyok. Később már rokont is megkértek komának: „A koma közeli rokon, hiszen anyám testvére volt az én körösztanyám." Vagyis régebben, bár a koma beletartozott a rokonságba, nem volt vérrokon. Most inkább a vérrokonság köréből kerül ki a koma. A komák kiválasztásában szerepet játszott a hagyomány megtartása is, miszerint ha a szülők komák voltak, akkor a gyerekek is, tehát öröklődött, azaz általában szülőkről maradt vissza a komaság. Mint a vidék más falvaiban 11 , Berhidán is a komák száma felekezetenként változott. Katolikusoknak egy komájuk volt, míg a reformátusoknak sok is lehetett: „Nekem talán öt is volt." „Kovács bácsinak az egész falu a komája volt Kovácsiban." Egy-egy család komasági kapcsolata egyrészt abban állt, hogy keresztkomák voltak: „Általában oda-vissza komaság, az úgy illett." Másrészt a katolikusoknál minden gyermeknek ugyanaz volt a keresztszülője: „Összes gyereknek egy körösztapja, -anyja van, ha nem jön közbe valami." Ettől eltérően, a reformátusoknál minden gyereknek más keresztszülőket kértek fel. A reformátusoknál a keresztanyákat egyenrangúan kezelték, bár tudták, ki is tartotta a gyermeket a keresztvíz alá. A katolikusok megkülönböztetik a keresztvízi komát és a bérmaszülőt, akinek a kiválasztását a hagyomány is meghatározta, de mivel a gyerek ekkor már nagy, 12 év fölötti, már maga is választhatott. Kereszteléskor a szülők nevezték el a gyereket, bérmáláskor a bérmaszülő nevét kapta a gyermek bérmanévként. A keresztszülőknek feladata a gyermek lélekben való támogatása. De a vallási szerepen kívül is voltak feladatai a komáknak. A komaasszony a gyerekágyas asszonynak a szülés után vitte a komatálat, komaebédet. A gyermek születéséhez kapcsolódó áldomást, a keresztelő utáni lakomát, a paszitát rokoni körben tartották. A közvetlen család, a keresztszülők és a gólyanéni (bábaasszony) volt rá hivatalos. A komák rendszerint megajándékozták keresztgyereküket, a lányoknak fülbevalót, a fiúknak pénzt adtak. A komák a felcseperedő gyermek későbbi életszakaszaiban is töltöttek be szerepet. Régen a lakodalomkor a katolikusoknál a keresztapából lett a násznagy. Tehát a koma a keresztgyermekével egész életében tartotta a kapcsolatot. A komaság megszakadása csak a gyermek halála esetén fordult elő, amit az alábbi szólás is kifejez: „Meghalt a gyerek, oda a komaság." A reformátusoknál a következő elbeszélt eset pedig kiváló példája a jó koma-keresztgyerek kapcsolatnak: „Baráti kapcsolat a komaság, és születendő gyermekkel is jó kapcsolata lehet a komának. Ez leginkább akkor teljesült, ha gyorsan született az új házasoknál gyermek. Mert ugye a menyasszony koszorúslányai mind komák lesznek. Az egészen kicsik is. S akkor együtt cseperedett fel keresztanyjaival a keresztgyermek. Ilyenkor egészen közeli kapcsolat alakult ki közöttük."
