Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

VI. Népi kultúra és népi társadalom

3. kép. A Mészáros família. Berhida, 1951. (Reprodukció: Oszkó Zs.) A rokonságot másod-unokatestvérségig tartották számon, a harmadikat tehát már nem. Az elődöket általában a dédszülőkig, illetve ükszülőkig vezették vissza. Az apai és az anyai rokonságot egyenlően kezelték, hiszen abból baj volt, ha az egyiket jobban kedvelték: „Úgy illett, egyformán nézni az apai és anyai rokonságot." A szülők rokonságát megkülönböztették, de ez nem részrehajlást jelentett. Bár ha az egyik gazdagabb volt, hamar el lett felejtve a szegényebb. A házastársak tehát bekerültek egymás rokonságába, a született gyermekek mindkét rokonságba egyaránt beletartoztak. Inkább azok a rokonok tartották a kapcsolatot, akik egy helyen laktak. „Ha vidékre kerül a rokon, meglazul a kapcsolat. Közvetlen, de távolodó rokoni kapcsolat." Az ember természetétől is függött, mennyire tartja rokonaival a kapcsolatot, vagyis attól, hogy szereti-e a rokonságát, vagy nem. Erre szép példa az alábbi: „AJ. Mariska - berhidai rokon - olyan, mintha idegen volna. A Csincsiék azok igen jó rokonok. Pedig Oskün laknak." Mürokonság A mürokonság körében tárgyalt komaságot fontosnak tartották. Néha erősebb kötelék alakult ki a komák, mint a testvérek között. Bár vérségi szál nem fűzte össze a komákat, úgy kezelték egymást, mint a rokont, hiszen a koma közeli rokon volt. Egy érdekes momentum szintén a koma rokonságba való tartozását fejezi ki: „Régen házasságot komagyerekkel sem lehetett kötni, az is tiltva volt."