Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
VI. Népi kultúra és népi társadalom
községek: Papkeszi, Vilonya, Királyszentistván, Ősi, Sóly, Öskü, valamint a távolabbi falvak: Küngös, Csajág, Kádárta, Lajoskomárom, Kisláng, Tés, Mezőhídvég lakóival létesítettek házasságot. A házasságkötések 2 h része endogám - ha a mai Berhidát vesszük alapul -, V3 része a felsorolt településekből valókkal köttetett meg. A más faluból párt választók jórészt kommendáltis révén ismerkedtek meg. A Berhidára került más községből valók, leginkább az öregasszonyok, figyelemmel kísérték a saját falubeli fiatalok növekedését. Azok nagyszüleit, szüleit jól ismerték, ezért bátran szolgáltak tanáccsal: „el ne vedd, ilyen volt az apja, meg az anyja." A társadalmi, vagyoni endogámia megléte megállapítható, de kizárólagossága nem. Mindenki igyekezett a maga társadalmi hovatartozásának megfelelően házasodni, amit a szülők is megköveteltek. Ezért is fordulhatott elő, hogy szülei kitagadták azt a gazdag fiút, aki szegény lányt vett el. A vagyoni endogámia a reformátusságra volt jellemző. Az 1940-es évekig még előfordult, hogy a szülők választottak párt gyermekeiknek, néha már csecsemőkorban. Ennek elsődleges oka a vagyon megtartása, melyet az alábbi szólás szépen fejez ki: „a föld a földdel kel egybe." A családi földeket a rokonságon belüli - sokszor az egyházzal szembeszállva első unokatestvérek is frigyre léptek házasságkötések révén tartották egybe. A katolikusoknál e század elejétől már nem volt gyakori a szülők döntése gyermekeik párválasztásában. A házasságkötések fent ismertetett törvényszerűségei az 1920-as évektől nem voltak kizárólagosak. A környék iparosodása miatt sok falubeli a gyárból, más vidékről származó személlyel lépett frigyre, így keletkeztek az ún. vegyesházasságok. Összefoglalóan megállapítható, hogy Berhida községet az 1930-as évekig a vallási endogámia és a lokális exogámia jellemezte. Rokonság A családnál kiterjedtebb, hasonlóan fontos társadalmi intézmény a vérségi és házassági kapcsolatban álló családok együttese, a rokonság. 9 A rokonság egyrészt a szűkebb, közvetlen családot (szülők + gyerekek + szülők testvérei), másrészt a bővebb, távolabbi családot (unokatestvérek másodíziglen, beházasodottak: sógor, ángyi) jelenti. A rokonságba a komák és a bérmaszülők is beletartoznak. Ennek alapján kijelenthetjük, hogy a szűkebb családon a vérségi (konszangvinikus) rokonságot - egyenes és oldalágon - értik. A távolabbi családnak a házasság útján szerzett rokonságot (affinális) - a házastárs vérrokonságának egyenes és oldalágát beleértve - tartják: „A sógorom szülei távoli rokonok - valahogy üyenformán mondja az ember." A rokonság terminust használva a szűkebb és távolabbi családról és a komákról és a bérmaszülőkről (katolikusok) beszélnek: „A rokonságba a közvetlen család és a sógor, koma, unokatestvérek tartoznak bele." A nagycsaládot a szűkebb és távolabbi rokon családok együttesen alkotják. A rokonság elnevezés szinonimájaként használatos a família terminus, és az „ez meg az a retyerutyája" - ez meg az a rokonja értelemben - kifejezés.
